Fuuh hát lassan több mint három hónapja nem írtam semmit és az előbbiek is csak képek voltak. Nem tudom ezek után lesz-e még valaki aki fog olvasni bennünket, de mélyen remélem, hogy igen :).
Igazándiból nagyon sok minden ebben a három hónapban nem nagyon változott ami a dolgainkat illeti, nagyon sok felé sem jártunk így, hát a napi sétáinkat sem akarózott beszámolni. Mert mondjuk azok közt voltak érdekes történések. De lehet csak nekem voltak azok :D. Bár mondjuk volt itt látogatóba Gyula barátunk vele jó nagyokat játszottak a hátsókertben. Aztán felfedeztük az akkor épp zöldellő búzatáblákat. Hány meg hány fejest ugrott bele, szalagdált ugra-bugrált, virgonckodott. Imádta.
Gyilkolászás
Jah igen. Meg volt az első családi kirándulásunk áprilisban a husvéti ünnepek alatt, ahová Mollka is jött velünk. Hihetetlen örültem neki. Nagyon jó volt, hogy magam mellett tudhattam a szőrpamacsot. Nem csak a család volt, hanem rokonok és barátok is. Velük szemben is nagyon okos és udvarias volt. Szuperül szótfogadott, csak néha jött rá az extázis, főleg amikor a domboldalon lefele vágtatott ép minket meg az idegbaj kerülgetett. Sokat sétáltunk, mivel a környék dimbes-dombos hegyes vidék volt, imádtam ott lenni.
Közben-közben meg készültünk életünk első komoly versenyére. Még hozzá egy dog dancing verseny lett volna az Csepelen az Alfa Kutyaiskola megrendezésében. Sajnos "hála" ennek a kirándulásnak, Molly két napjára rá lesántult, de nagyon csúnyán. Felkelni és jární sem tudott, ismét a diszpláziája keresztbe tett nekünk. Mivel 3 hetünk maradt a gyakorlásra a versenyig és abból 2 hét pihenéssel telt volna neki, semmiképp nem akartam megerőltetni őt. Így hát nagy hezitálás közepette, inkább nem jelentkeztem a versenyre. Aztán úgy volt, hogy legalább nézőként elmegyünk Csepelre. De néhány sajnálatos körülmény miatt ez sem jött össze. Talán majd egyszer-egyszer, talán :). Így május is eltelt mindeféle esemény nélkül. Jajj bocsánat, hadd ne feledjem el. Mégis csak történt valami bundás barátomat megszabadítattam a csinos kis kabátkájától.
Kutyakozmetikusnál jártunk ahol is majd 3 órán át nyírta őt a kutyakozmetikus. Móka pedig hősiesen végigállta és nem nyavajgott, persze itt-ott néhány pacsi, hogy ugyanmár: "Gazdiii annyira unom, vegyél már le innét!"
De hiperszuperokosügyes volt :). Íme így nézett ki, mostanra már valamicskét nőtt a bundája azért.
A júniusunk megint csak kissé unalmasan telt. Annyi volt a minap voltunk Győrben. Ahol is találkoztunk Nikivel és csodaszép, aranyos borderével Arcussal. Sétáltunk egy nagyot a Püspökerdőnek nevezett részen. Persze előtte végiggyalogoltunk a belvároson. Ahol rengeteg ember volt és Molly megmutatta milyen is az igazi falusi kutya. Jobbra-balra cikázott és mindenkihez odaakart menni egy kis simiért, aki csak kedvesen nézett rá, vagy megjegyezte "Szia kutyus". De kibírható volt, régen volt már városba, na. Az erdőben aztán a Dunánál úszott néhány kört (vagyis remélem, hogy Duna, vagy Rába?). Aztán elindultunk vissza az autóhoz a vonatállomáshoz. Majd zsup két kutyával az autóba, át a városon (kalandos kis út volt itt a piros hol a piros alapon :D). Majd pedig megáltunk a győri agility klub pályájánál. Kissé korán voltunk ott így még tértünk egyet. Majd visszaértünk és végignéztem pár szuper agilitys kutya tudományát. Mi is beálltunk egy kis kúszózásra. A kutyámnak elment az esze, annyira belelkesült. Át és felette is futkosott. Teljesen eufóriában volt.
Meghívást kaptunk ún. vejemtől, vagyis Gyulától egy MMS formájában, miszerint várnak minket Gyuszi új medencéjének a felavatására. Nem kellett kétszer mondani, fel a gépet, Mollkát és magamat. Majd uzsgyi neki.
