Kiskutya nagyvárosban-egy adag szocializáció

Jovi az egyetem előtti fal-korláton :)

Ezt meg a csütörtöki napon ejtettük meg. Kics (nagy) kutyám felkísért engem a drága szlovák capital citybe. Busszal utazva.

Hogy miért is Pozsony? És mit keresett ott Jovi?

Bekellett futnom az egyetemre beiratni a jegyemet, vagyis reményekedtem, hogy ezútttal siker övezi a próbálkozást. Hát nos a csütörtöki délelőtt tikkasztó hőséget hozott. Gondolkodá-gondolkodá a részemről, fel-e vigyem felhőcskét, vagy ne. De pár hányás-vetés után, a kerék az igen mezőn ért véget.

11:50-kor induló buszra felszálltunk, ami Jovi első buszozása is volt egyben. Egy mosolygó sofőr, sőt vigyorgott mint egy épp vidám kedvű kisgyermek. A buszon a legtöbben meg csak ámultak, párnak a szeme hullott ki, páran pedig az állukat keresték a busz padlózatán. Jovi pedig, hát neki hiszti-hiszti, satufék. De amint megszabadítottam a kínzóan fogva tartó szájkosártól emelkedett a kedély és már csak a lifegés maradt. A buszban irtó meleg volt, meg is ijedtem, hogy bírja majd Jovi az egy órás utat. De szerencsémre kifogtam egy jó helyet a buszon, mert nyitva volt a tetőajtó és kellemes szellő fújdogált. Jovi így egészen jól bírta, félúton be is aludt és teljes nyugalommal utaztunk.

Első megpróbáltatása a buszozás, tehát 90%-os teljesítménnyel végezte.

Hát a második próba már keményebb volt. A hangos városi forgalom, a sok ember. Forgott a feje erre-arra, kissé el is tévelygett a tekintete jópárszor. De ha szólítottam, akkor rögvest figyelt, bár néha tétovázott.

Hát a harmadik próba, ami talán a legnehezebb volt neki: a városi tömegközlekedés. Vettem jegyet neki is és magamnak is, próbaszerencseképp nem adtam rá a szájkosarat. Szerencsére nem is jött az ellenőr. Hát klimás busz, a sok ember egybepréselve. Eléggé megviselte, szinte végig lihegett mint egy eszeveszett. A fülei hátracsapva és nyál csorgott a pofijából. Ennek amint tudtam véget is vetettem, nem akartam túlságosan lestresszelni.

Majd elsétáltunk a suliig, először a suli előtti falnál helyezkedtünk el, vagyis annak a tetején. Kicsit hagytam pihenni, majd uzsgyi neki a sulinak. Jovi egyetemre ment. Körbejártunk, de persze a tanár az sehol, ismét. Majd kint mentünk a falhoz, ahol kapott vizet és felhelyezte magát a fal tetejére és bevágta a szundit. Én pedig vártam a csoporttársaimra, hátha közben újra felbukkan a tanár, meg egyébként is meg volt beszélve a találkozó. Csoporttársak-barátnők befutottak, közbe a tanár is. Így gazdagodtam egy A betűvel. Amíg a többiek a tanárnál voltak, mi Jovival újból az épület előtt, ahol egy holland párocska "kapott le" bennünket. Konstatálták milyen nyugis és okos fiú, de ez mellett milyen szép is. Említették, hogy nekik is van otthon egy 50% borderük ( a másik 50% német juhász (= ) és már 12 éves, de még mindig szereti a gazdanéni cipőcskéit rágni. Ezen nevettem, mert nálunk is van cipőrágás szindróma hiába tiltom le folyton, az valahogy jó és fontos és kell. Amit említenem kell a csevej angolul folyt, magam is meglepődtem, hogy működött az angolom, annak ellenére, hogy szinte sose használom és már nagyon rég is tanultam, de megértettek és ez a fontos, nem? :)

A suli utáni akciók után két barátnőmmel nyakunkba vettük az egyetem melletti, a Duna parton fekvő bevásárló központot ahová szabad bevinni kutyát. Ez egy újabb jó lehetőség volt szocializációs témában. Egy kiadós mekizés után, amit a Duna parton fogyasztottunk el. Fogtam felcsomagoltam az akkor már félhulla kutyát, valahogy eljutottunk a buszállomásra. De jó bent egy busz, örömködés fel is rá. És lám ugyanazon busz volt amivel jöttünk. Így tudtam hova is kell ülni, helyet elfoglaltuk és mindketten rögvest el is aludtunk és egészen hazáig alvás volt, legalább is Jovi részéről minden bizonnyal.

Haza érve pedig hullává váltunk, este már csak Molly ment sétálni anyukámmal, mert Jovi kipurcanva feküdt a kanapé lábánál.

A mai nap pedig a szokásos sétánkon voltunk, csináltam telefonnal egy-két képet. Minőség a mínuszokban, de nem érdekes. A lényeg ami rajta van :).

Jovi behívása szinte maga a tökély, kifogástalan. Első szóra sarkon fordul és galloppol vissza hozzám, vagy rohan ha mondjuk a búzatábláról hívom vissza. A trükkjei gyorsulnak, pontosulnak. Ügyes a legény. Persze sosincs olyan, hogy minden pöcc-röff, valaminek el kell romlani. Hát ez ebben az esetben is így lészen.  Sok dologban visszafejlődés, mintha egyik a másik kárára menne. Na majd megnyomjuk kicsit, mert egy cseppet hanyagoltam az igazat megvallva az elromlott dolgokat. Szóval némileg az én hibám is, hogy így alakult.

És akkor pár képecske:

Móka, a vigyori napkirálykisasszony

Pózoljunk farönkön, vizesen és koszosan

Ott lappang az ösztön

Felhő Jovi tegnap megmutathatta, hogy border a lénye és nem csak a kinézete. Egy kedves ismerősömnél voltunk aki terel a kutyáival és vannak otthon futókacsái.

Kaptunk 3 hápogót kölcsönadásba. Be a lezárt részre a kutyával és nekiálltunk kipróbálni.

Egyből tudta mit kell csinálni, meg se illedt a kacsáktól. Azért nem mentünk birkákhoz, mert azt érzem még sok lett volna neki. Nagyon érzékenylelkű kutya és ha ezt komolyabban akarnánk csinálni, nem akarom letaglózni és megijeszteni.

Helyesen egybetartotta a kacsákat, annak ellenére, hogy azok folyton szétszaladtak-persze sokszor kellett a segítség, de első alkalmat tekintve ügyes volt. Van ˜ösztöne a legénykémnek bőven. De hát ezt sejteni mertem, hiszen zsigerből látom rajta. Egy ami nem volt túl pozitív, hogy csípkedett eléggé komolyan. De erről sikerült megegyeznünk vele, hogy nem igazán kellene csinálni. 

"Tréner úr" szerint is van ösztöne bőven, csak nagyon érzékeny így vigyázni kell vele, nem szabad túl keményen neki ugrasztani, ha szépen finoman és lassan ráállnánk lehetne jó felé fejleszteni- csak ahhoz rendszeres járás kéne, amit lehet megpróbálunk majd pár hónap múlva, ugyanis előbb nem nagyon érdemes. Hadd érjen még az agya erre,

Estére kis kompenzálásképp elvittem Mollyt "strandolni", persze Jovi is betársult. Ott pedig a szokásos hókamóka. Pancsolás, hattyú kergetés Molly részéről, Jovi pedig azt várta dobáljam neki a botot és vágta a hasasokat.

Képek nem lettek sehol se, mert a terelésnél, csak ketten voltunk és hát egyikünk se tudott fényképezni, majd legközelebb viszek plusz embert erre is.

Lehűlve egy nyári napon

Autó és a kutyák, meg egy öcs és a kutyagazdi (aki egyben sofőr).  Nekivágnak nagyvilágnak, mert  meleg a nyári nap, mely hét ágra sütve perzsel mindent amit csak megérint sugaraival.

Megsem állva a vízpartig, ahol aztán Nap és Felhő, azaz Molly és Jovi futva vették birtokba a hűvös és üdítő habokat. Lehűtve felhevült testüket. Élvezet volt a legmagasabb fokokon.

Kergettek halakat, botokat, hínárokat, nádakat. Megmártóztak elviselhetlen szagú, és elképzelhetlen állagú lápos részeken. De ha nekik ez okozza a mámort, hát a gazdiként nem fogom ezt számukra megtiltani. Kutyáim számára az elviselhetetlen lihegésből, fújtatásból kellemes szuszogás lett, víznyelés, és a bongyor szőrszálak csak úgy omlottak szét a testükön.

Lévén a part széle kavicsos-homokos volt- mivel a Magla egy bányató vala- a napfürdőt és vízfürdőt, a hempergésfürdő követte. Két kutyám versenyre kelve, ki tudja pár másodperc alatt magára kenni a legtöbb szemcsét. Kitudja jobban átváltoztatni külsejét. Nos én mint nem hivatalos bíró döntöttem, hogy ezt a kört Jovi nyerte, mivel Móka bundája csak úgy szívta magába és egybeolvadt a finom porszemcsékkel. Addig Jovi csillogó fekete bundája, csillogó barnaszemcsés bundává változott.

Volt néhány körrel később egy újabb összecsapás, egy megméretetés, ahol Molly nyerte az Arany Nád- díjat, amelyet minden éven kioszt a Magla Zsűri az álcázás kutyabajnokának. Láp és sár, Molly elfedte magát és szinte Jovi ikertestvéré vált. Ezzel elhozva a díjat, amely jelenleg a képzeletbeli polcon pihen, miközben képzeletbeli por száll rá.

Csodás volt, jó volt. És színt vitt a meleg nyári napba, amelyben sajnos senkinek sincs hangulata bármihez is kezd.

Felhős nap és napos felhő

Miért is pont ily cím?
Egyszerű az oka, két kutyám két pont rájuk illő fogalom.

Molly a mosolygós, kis sárga puha-párna. Álmaim netovábbja. A füles mackóm, aki olyan mint egy kisgyerek régóta őrzött mackója. Becsben és szeretetben tartva. Néha és néhol már túlságosan is. Olyan akár a nap, beragyogja a kék égboltot, a lelkem minden zugát. Két bájos szemgolyó, mosolyogva néz és bámul majd felcsillan, mint felkelő nap a horizonton-egy új lehetőséget, új élményt hozva.

És Jovi a mimózalelkű kis felhő uraság. Néha magányosan kódorgó, akár csak a nyári égen eltévelygett egy szem vatta, máskor nappal barátkozó őt eltakaró, mégis óvó. Néhol szürke feltűnésmentes, néha habos-babos fehér pamacs akit úgy megölélnél a puhának tűnő bársonyossága miatt . Néha pedig fekete és akaratos-erőteljes. Változékony személyiség, sosem ugyanolyan és sosem más. Olyan akár a felhők különféle forma, és mégis ugyanazon szerep. Adj árnyékot, hogy néha a nap ragyógása ne feledtesse veled, hol is élsz, mi is a célod.

Nap és Felhő, Molly és Jovi mancs a mancsban, mancs a kézben.

Hy!

 Újra itt, vagyis csak én és Molly egy új bloggal. Sajnos a régihez sok fájdalmas momentum kötődik, főként ami a legutolsó bejegyzéseket illeti. Azt a részt ott azzal lezártam, még túlságosan fáj.
Nos van egy új családtagunk Jovi (róla később bővebben is lehet olvasni a saját oldalán).
Tehát üdv vissza, szeretnék rendszeresen frissíteni de nem ígérek semmit.

We are back, or better Molly and me-with a new blog. We have a new member in our family, that is Jovi (you can read more about him soon on his own site).


So welcome back, I want updated regurarly, but I don't promise that!

Karakterteszt reloaded 2.0

2012.március 18.-án karakterteszteb vettünk részt Győrben, ismét, csak most már ugyebár eggyel többen.

"A napelemes szarzsák" ala Roxi

 Hát elvagyok kicsit maradva a dolgokkal, közel három héttel.Mivel hogy Novah velünk él már lassan 3 hete. Nem fogok oldalakat írni, mi mindent történt ezalatt. Csak nagy vonalakban és pontokban.

Az első hét elég hamar eltelt, hagytam kibontakozni, hogy nyisson. Sokat játszunk, bohóckodunk. Szeret labdázni, tépős játékot cibálni, vagy bármit amit a szájába vehet apportírozni.

 

Már tanulgatunk alapdolgokat, meg ilyesféléket, hogy belemásszon a dobozba, vagy ráálljon annak a tetejére és ott maradjon ülve, teljes mértékben klikkerrel dolgozunk igyekszem formálással, vagy elkapással. Ez még nem igazán megy, nem vagyok gyakorlott klikkeres, de majd kialakul.

 Ami a jellemét illeti arról volna mit mesélni, mert nagy egyéniség. Rendkívül könnyen alkalmazkodik, még ha új szituációban nehezen is nyit, de kíváncsi és ez épp elég, hogy leküzdje az aggodalmait. Nagyon sunyi, és spekulálós állatka, hamis és nagy az egója. De emellett teljesen szobatiszta, tud csöndbe elnyammogni egy játékon. Ami a legjobb, hogy Mókával egyre nagyobb barátok. Amennyire Molly nem viselte el, sőt nagyon irigy volt rá, most már együtt játszanak esténként.

Novah, hát neki egyre jobban nyílik ki a csipája, kis domináns vehemens disznó.Probléma nélkül kikezd nála nagyobbakkal, és ha kap egy verést az sem érdekli törtet tovább. Okoz nekem ez még majd később fejtörést, hogy már most ennyire domináns. A felemelt farok folyamatosan jelzi, hogy mennyire öntudatos. Kiváló karakter. Számomra már most mindenben tökéletes. Kicsi létére, nagyon komolyan tud dolgozni, nem esik szét olyan könnyen, és ha elkalandozik a figyelme, nagyon könnyű visszarázni. 

Nagyon kajás, a hasán keresztül egészen könnyű megfogni (most mondjam, hogy pasiból van? :)). Ebből kifolyólag, igyekszem jobban rápörgetni a játékra, hogy az jobban izgassa mint a kajak, így van, hogy labdával gyakorolunk bizonyos dolgokat.

És hát border collie teljes mértékben, nem hazudtolja meg a fajtáját. Terel, mindent és mindenhol. Ha kutyával találkozunk és az futkos olyan, íveket fut mellette, mintha a birkákat kerítené be, és miután befogta jól belecsíp. Erről igyekszem leszoktatni, mivel később ez jelentős problémákat okozhat úgy érzem. A továbbiakban meg néhány videó róla, amiket a 3 hét alatt készítettem, ebből tán még kicsit jobban kilátható milyen is :)

Egy lényegében Novaht bemutató vidi:

Novah és Molly bontakozó barátsága

Novah és nagy kedvence a frizbi (lehetséges frizbi versenyző? (: )

Valamin játék Novival és néhány kezdeti trükk.

"Aminek kezdete van, véget is ér, de minden vég valami újnak a kezdete"

Hát nos, ezzel kicsit elmaradtam :).
Hogy jutottam el ide, és miért alakult így, az egy hosszú és bonyolult történet, amit nem akarok itt kivesézni. A lényeg:
Március 3-án szombat reggel 3 (én, apukám és öcsém) felkerekedtünk reggel fél 7-kor, és nyakunkba vettük az országutakat egyenes Csehországba.
Úti célunk egy Ceská Rybná nevű falucska volt. Ahol a 15. számú ház volt a célunk, és annak a háznak a belsejében 8 kicsi fekete-fehér szörnyecske, akik közül az egyik rám várt, mondhatni.
Nos ő lett az én Novah kicsi kutyám. Egy border collie fiúcska, hivatalos nevén Amundsen pod Mlýnským kopcem. 8 órás volt az autókázás. Hát a cseh autópálya egy katasztrófa volt, még szerencse, hogy csak rövid szakaszán mentünk.
Odaérve, már a gyomrom forgott az izgalomtól. Kíváncsi voltam rájuk nagyon. Kiszállva az autóból, egy hegyoldali házat pillantottam meg. Majd becsöngetve, hamarosan ki is nyílt az ajtó és rögvest Nellie fogadott minket, aki azonnal hozzám dörgölőzött, majd pedig Pavel beinvitált a konyhába, ahol hamar megláttam őket, a kis szörnyeket. Azonnal az összes neki a szobakennel falának és ezerrel csóváltak, nyüzsögtek. Még mindannyian ott voltak, így elkezdtem keresni az én kis Nováhmat, nem kellett sokáig. Az elsőként mászott felfele és nyalt arcon, akkor már biztos volt a dolog, hogy igen ez a kiskutya hozzám kell tartozzon. Megbeszéltünk pár dolgot, aztán Pavel kiengedte a kicsiket az udvarra, felkapott egy frizbit és Nellieval tartottak egy rögtönzött bemutatót (ugyanis a mami frizbis kutya, és nagyon jó méghozzá). Apáék az állukat kaparták a földről, csodálatos volt, ahogy dolgozott az az elán, kitartás és drive. Ámulatba ejtő. A kicsik pedig felfedezték a kertet, igaz a végén egyenként kellett befogni őket, mert kicsit rebellisek voltak. De a lényeg, hogy aztán megismerkedtem velük testközelben. Néhányuk a nadrágomon, még egyesek a kezemben lévő játékon lógtak, és Novah... hát ő incselkedett és puszilkodott velem.
Néhány tisztázó információ, szerződés aláírás után, felemeltem Novaht, aki akkor nem tudta mi vár rá, vidáman puszilt és csóvált.
A hazaúton, volt egy kisebb baleset, valamint sírás-rívás. De aztán fogta magát az ölembe ült, a fejét a nyakamba túrta, és egészen hazáig meg sem mozdult.
Miután haza érkeztünk, hát bemutattuk őt Mollynak, aki nem tudott mit kezdeni a kis feketefehér pamaccsal. Hát még a cicák. Szerencsére az utazás lefárasztotta, így a következő nap reggelig aludt. Sajnos viszont a reggel szomorúságot is hozott magával, mivel elpusztulva találtuk meg drága Joe Ciccmacinkat. Elüthette a hajnalban az autó, és már csak annyi ereje lehetett, hogy lehúzta magát az utcáról a kapu aljba, ahol aztán elpusztult. Az egész család megsiratta, a hátsókertben a kedvenc helyén a nádas tövében temettük el.

Ezért is a cím, mikor is Novával valami új érkezett az életünkbe, sajnos valamit adnunk kellett érte, elvesztettünk egy családtagot, de kaptunk egy másikat. Tehát egyik szemem sír a másik nevet, de drága Joe cicánkat sosem felejtem el.

 Nyugodjon békében!

Nováhnak pedig üdv itthon a szerény kis falkánkban, remélem boldog lesz velünk!

Elmúlás

Sajnos a családunkból távozott egy nagyon fontos ember, apukám édesapja, vagyis a nagyapám. Hirtelen jött a halála, és mindannyiunknak rettentően hiányzik. Az elmúlt napok eseményei is erről szóltak. Csütörtökön még vidámon kint forgattuk a nagyimmal a Mollys homeagi videót, sajnos a nap nem végződött ilyen önfeledt hangulatban.

De sajnos ezzel meg kell tanulni együtt élni.  Mondják: ez az életrendje; de attól még fáj és rossz ha egy szeretett ember nincs többé.

Hogy ezt miért is írom ide. Nos csupán azért, mert Molly is nagyon szerette őt és viszont. Még emlékszem kicsi volt a Móka, és mentünk nagyapámékhoz látogatóba. A kutyát nem vittük, és a papa első kérdése mondhatni kissé szemrehányóan: Hát a kutyát nem hoztátok? Legközelebb jöjjön ő is. Egészen viccesen komikus volt, csak nevettünk rajta, és most is mosolyra derít. Vagy az elmúlt hetekben, mielőtt a kórházból hazaérkezett volna. Hazaküldette a megmaradt kiflijét, de a lelkünkre kötötte az egyiket Mollynak, a másikat pedig Morzsinak a saját kutyájuknak küldte. És ezek csak, a Molly általi emlékek, rengeteg más emlék és érzés is kavarog bennem, de ennek nincs itt keresnivalója, szóval nem is feszegetem tovább. Hiányozni fogsz papa nagyon!

És ha már mondtam a videót. Akkor meg is mutatom, anyum felőli nagymamám videózta, tehát a minősége pont olyan, mert mamának világéletében nem volt soha a kezében kamera kicsit izgult :D. De legalább rászedtem és lett egy valamilyen vidi.

És összevágtam két képet, miből lesz a cserebogár név alatt:

új trükk

Tanulgatunk egy újféle trükköt aminek a neve: "Kapd el a farkad!". Nem ám valaki rosszra gondol, csak a bolyhs farkincáját kergeti és veszi a pofikájába. Hogy ehhez, hogy jutottunk. Nos néhány hete kezdte produkálni. Ha húztam az agyát annyira felpörgött, hogy elkezdett fordulni-fordulni. Aztán egyszer csak nézem, elkapta a farkincáját és úgy pörgött. Kiestem a szemeim és nagyokat nevetettem. Az utóbbi pár napban elkezdtem rádicsérni ilyenekkel mint "ügyes, azaz, hol a farkad?". Néha már bepróbálkozik magától. Ilyenkor a kaja és klikker kizárva, mert nagyon fel kell pörgetni és húzni az agyacskáját. A klikkerrel és kajával túl koncentrálttá válna. De a játékkal tépőzés bejönni látszik. Pár nap, akár hét mire rájön, hogy mit is akarok ezzel, mert ez egy lassú módszer.

Rövidke vidi a néhány próbálkozásáról:

10.000

Ó na. Nem is gondoltam volna ennyi látogató lesz 2 év alatt :D. Nagyon szépen köszönjük mindenkinek aki akár csak egy kis pillantást is vetett valaha a blogunkra, vagy olvasott minket és esetleg még kommenttelt is.

HómEdzsiliti

Tele hibával és nem oda figyeléssel, de mi így szeretjük és műveljük. És tévedés ne essék, nem nevezném ezt rendes agilitynek, hiszen amúgy is csak olyan provizórikus akadályok, ahogy az ugri-bugri is provizórikus :). Majd fogom mondani, na ez már agility ha edzésre fogunk járni (táán) és onnét fogjuk magunkba szívni az agility tudást. :))

Addig viszont megmaradunk falusi hómedzsilitiseknek, mert ilyenkor csak játék és kacagás van, valamint a hülye fej vágás. Mivel azért megpróbál az ember komoly lenni, de ha nem megy valami, minek erőltetni? Feleslegesen.

Parancsoljatok itt van az újabb videós bejegyzés, mert tőlünk más nem telik, hátha majd lesz másként. Hisz május-júniustól új szelek fognak fújni.

Redva

Hát fúj, komolyan kezd már az agyamra mászni a természet, meg ez a fránya időjárás. Tegnapelőtt szakadó eső egész áldott nap. Oké-rendbe kibírjuk, még sétáltunk is Mókával egy két órát a faluban a szakadó esőben. Büdöske persze élvezte minden ízében, belerohanni a pocsolyába, érezni a sárt a mancsa alatt,  még jobb esetben érezni a sárt a hátán és fején. De legalább az eső lemosta róla. Viszont csontig ázott az egész kutya, a hajszárítót nem szereti, az kifújva, hová tegyem a parkettás lakásban? A csempe meg hideg soha nem száradna meg. Hát végül is az előszoba lett, maximumra felhúzott radiátorral és paplan a kutyára fent-lent.

Péntek egész nap beborulva. Minden csupa sár, mert hát előző nap egész nap öntözték a földecskét az esőcseppek, sőt még éjszaka is. Így a péntek este. Most fürdessek kutyát, mert tiszta redvás és sáros? Arról nem beszélve az egész lakást végig koszolta, mert mikor behoztuk nem bírt a seggén maradni. Igen a kisasszonynak mindig akkor jut az eszébe hízelegni, a frissen mosott ruháknak neki dörgölőzni, a fehér falnak enyhe vizes-sáros színt kölcsönözni, valamint az ülőt is maszatolgatni- úgy is olyan unalmas színű, amikor nem a legmegfelelőbb.

Mai nap? Szél és napsütés. Már örültem, hogy hurrá felszárad a sár, a pocsolyák, kicsit rendezettebben tudunk kimenni. Erre fel mikor 4-kor elindultunk, fél óra múlva óriási zuhé. Mindketten olyan vizesek lettünk, mint annak a rendje, a hajamból tudtam volna csavarni a vizet ja és csak az őszi kabátom volt rajtam, mivel nem is volt hideg. Késő este itt ülve már kapar a torkom egyébként, de lényegtelen. 6 óra után hazaértünk. Egyszer csak anyukám mondja, el kellene menned öcsédért szakad a hó. WTF?? Kinézek az ablakon és tényleg minden tiszta fehér, boldogság, de jó legalább hó lesz. Oké elindultam, befutottam öcsémért, helló itt vagyok. Hazafele meg már szakad az eső. Komolyan már lassan nem tudom hová tegyem ezt. Ilyen béna időjárással még sosem találkoztam egy tél folyamán sem. Nincs tartós hideg, se tartós hóesés, de még tartós eső és tartós napsütés és szeles idő sem. Valahogy az összesnek az egyvelege. A mai napra mindből jutott.

Redvaa ennyi.

Szlaaa-lomlomlom

Egy kis videó az egy kis szlalom gyakorlásunkról. Hozzá fűzni valamit? Hmm. Tán annyit. A lánykámmal elégedett vagyok. Hiba nélkül végigmegy 10-ből 9 alkalommal. Már tudom küldeni is kerülésből, és ráfordulni is tud :). Persze mikro a szlalomba érkezik a lelkem ki kell köpnöm és nyünyögni neki, prüszkölni, sipítani, kell a felrázás.

Íme tehát:

Új s mégis a régi, avagy az év utolsó és első napja

Hát igen ez is elérkezett, a 2012-es év, én mégis a 2013-at várom, hogy miért is? Hát az titok. De ezúton szeretnék mindenkinek:

Boldog és sikeres Új Esztendőt, szebbet és jobbat mint amilyen a 2011-es év volt!

A tegnapi december 31. napunkat egy évzáró sétával zártuk. Szikrázó napsütés, meleg akár egy kellemes kora tavaszi délutánon. Nem épp télies. Hiányzik is már a hó. A sugarak csak úgy csalogattak minket a természetbe így Sámuelt és Móka felnyalábolva a nyakunkba vettük az erőmű és a Duna környékét.

A Szőke hát boldog-boldog volt. Fel-le futkosott, hisz már régen voltunk természetben. Javarészt csak a faluban sétáltunk az elmúlt hetekben, mert minden csupa lacsant és sár és dagonya. 

Ez mondjuk eléggé meglátszott a viselkedésén, mert teljesen szét volt esve ami a figyelmet és fegyelmet illeti. Megjátszotta a szelektív hallású kutyukát. Hát ebből is látszik, hogy mostanában kicsit több volt megengedve neki, mindannyiunk részéről. Elkanászodott a gyerek, de majd megtanítom én kesztyűbe dudálni, az én fejemen nem fog táncolni. Ami ezt illeti, mostanában egyre több kutyával akar folyton dominázni, ami az útjába kerül jól lemorogja, és saját magát nem engedi, hogy megszagolják. De őt bárki. Kissé uralkodóbb lett, a játékait védi más kutyákkal szemben, sőt más kutyák játékait is. Eszetlen állat.

És ami az új évet illeti? Természetesen nekem is mint sok mindenki másnak vannak kívánságaim, fogadalmaim ezzel kapcsolatban. De csak olyanok, amik valóban megvalósíthatóak és csakis rajtam állnak. Néhány fontosabbat közzé is tennék itt ha nem gond és valakit érdekel :).
Nagyon szeretnék a suliban a legjobbat nyújtani, ami csak tőlem telik.
Bár kilóval kevesebb jó volna, nem is kinézet miatt, hanem azt hiszem jobban érezném magam tőlem, kicsivel több önbizalom.
Gyarapítani a tudástáram a fényképezés témában, és Samukát többet és sokkal tudatosabban használni, mint eddig.
Szeretnék Momóval sokkal több helyre, akcióra, eseményre eljutni és mélyíteni ezáltal a kapcsolatunkat.
- Tán erre már az is jó lesz, hogy amint melegedik és tavaszodik irány Győr és az agility pálya, és az edzések, amolyan szórakozás és gazdi felkészítése a jövőre; gyanánt.
És végül de nem utolsósorban, kimondottan erre a napra tartogattam, hogy megosztjak, amire már kissé hosszabb ideje készülök (közel 5 éve komolyan elhatározva).
Az idei év egy változást tartogat falka ügyben. Hosszú évek óta vágyam egy kimondott fajta. Még hozzá egy terelő pásztorkutya, a border collie. És egész pontosan ez úgy néz ki idén végre valósággá válik. És vele már tényleg tudatosan szeretnék dolgozni, mindent pontosan és jól felépíteni, és amit Mollcsánál elrontottam igyekezni kiküszöbölni.
Hogy ki lesz az? Mikor érkezik? Lány-fiú? És honnét? Nos ez még a csillagokban, vagyis csak az érkezés dátuma, többi a fejemben van. De idén már mindenképp együtt töltjük a Karácsonyt és mindenféle ünnepet.
És miért pont a border? Mi is a célom vele?
A borderek hosszú ideje elvarázsolnak, már Mollcsa előtt is azt szeretettem volna, de nem éreztem eléggé felkészültnek magam hozzá. Nem fogom itt ecsetelni, hogy estem szerelembe a fajtával, de az utóbbi évek nagy része azzal telt, hogy tanulgattam, odafigyeltem, kérdeztem és érdeklődtöm milyenek is ők. És egyre ahogy előre haladtunk az éreztem, igen jól választottam. És nem az okossága és kinézete az ami megfogott. Eddig akárhányukat megismertem, egytől egyig lenyűgözött. Tiszta már függővé váltam. És ha már border, akkor aktív élet. Tetszik a frisbee, és az agility tehát adottan akkor irány a pálya. És várni fogom, mit tartogat a jövő.
Állunk elébe, Mókával és a leendő új családtagunkkal, barátunkkal. Igaz Molly? :) VUFF :D.