2014. szeptember 2., kedd

Ázós-fázós agilitys hétvége, és Bernd Hüppe szeminárium


A hétvégén, azaz augusztus 30-31-én Győrzámolyon jártunk a II. Szigetköz Agility Kupán. A versenyt a győri A-Team agility csapat rendezte, melynek közvetetten mi is a tagjai vagyunk. A versenyen résztvettünk Jovival mint versenyzők, én pedig még mindig a segítőgárda tagja is. Kezdő kategóriába neveztem be magunkat, és igazából ez volt a komolyabb első versenyünk.
A versenyt ismét egy nagyon szép helyen szervezték meg, a győrzámolyi focipályán. Rengeteg nevező volt, majd 200-an, Ausztriából és Szerbiából is. Sajnos az időjárás nem kedvezett, ugyanis az egész hétvégén szakadt az eső, kisebb-nagyobb szünetekkel. Nekünk Jovival szerencsénk volt, ugyanis egyik futamunknál sem esett, de vasárnap reggel nagyon csúszott a fű. A futamaink nem sikerültek a legszebbre, nem voltam fejben túl összeszedett, meg hát 2 hónapja nem látott a kutya akadályokat, szinte semmit sem edzettünk.

Szombaton egy agility futam, valamint egy jumping futam volt. Az agilityt Tráj Tamás rakta, a jumpingot pedig Herendy Veronika bírálta. Nagyon tetszetős pályák voltak, kezdő szinthez képest. Sajnos az agility futamban, Jovi leugrott a palánkról, a zónájára elfelejtettem figyelni, így azt szépen átugrotta. A szombati jumping futamban, mindjárt a futam végén befutott a rossz kúszóba, így az kizárás lett. A videókat utólag visszanézve én húztam rá, mivel rossz irányba tartottam a vállamat.
A vasárnapi futamokban a jumping 2-es futamban sajnos kizártak minket, mivel 3 megtagit gyűjtöttünk be, mivel 2x lehúztam az akadályról, a harmadiknál meg rossz helyen álltam. A jumping 3-as futamunk pedig hibátlan lett, bár egy ponton majdnem kizárattam magunkat, mert azt hittem az aksi után a kúszó jön, de szerencsére időben észbekaptam és ráfordítottam a megfelelő akadályra.

Mind a négy futamnál sikerült letisztáznom az agyamban a dolgokat, nem stresszeltem. Felmentem a pályára úgy a kutyával, hogy nem akartam senkinek megfelelni. Annyi volt bennem, na most szórakozunk egy jót. Jovinak jó volt a sebessége, figyelmes is volt. Ezután nekem kell csak jobban bemagolnom a pályát, részletről-részletre.
Szombaton volt még egy kúszóverseny is, melyet Bernd Hüppe osztrák bíró rakott ki, nem semmi pálya volt :D. A bökkenő az volt, hogy teljesen elfelejtettem a pályát, és elég káoszosra sikerült, valamint seggre is sikerült ülnöm a vizes fűben.

A verseny nagyon leszipolyozott agyilag és testileg is egyaránt. A versenyzés mellett, fel-alá járkáltam, rohangáltam. Mivel egyszer pályát építettünk, máskor stopperoltam, speakerkedtem, írnokoskodtam, pályasegédkeztem.
Az eredményeink:
Kezdő agility (L): 12. hely, 26-ból
Kezdő jumping 1. (L): DIS
Kezdő jumping 2. (L): DIS
Kezdő jumping 3. (L): 3. hely (wuhuuu)

Vasárnap 7 óra tájban érkeztünk haza, és azonnal bevágtam a szunyát, mivel hétfőn ismét útrakeltünk, mivel Győrbe indultunk az A-Team sárási agility pályára. Résztvettünk egy szemináriunon, amelyet Bernd Hüppe tartott, aki eredményes osztrák edző. Eredetileg a szeminárium 2 napos lett volna. De az esős idő hétfőn is kitartott, és keddre sem írt jobbat. Így aztán közös megegyezéssel a keddi napot lemondtuk.
Az eső, a hideg ellenére, valamint, hogy a cipőmben tocsogott a víz én nagyon élveztem a szemináriumot. Az agilityt egy teljesen más megvilágításba helyezte számomra, úgy érzem, ha most kellene versenyre mennem, vagy csak egy edzésre, másképp néznék a pályára, és a kutya felvezetésére. Eddig mindgi az volt bennem, hogy a legrövidebb úton vigyem a kutyát az akadályokra, hát most már látom, hogy a rengetegféle handling és vezetési stílus közül érdemes azt használni, ami a párosra leginkább ráillik. A testmozgás nagyon fontos. Eddig nem bírtam levenni a kutyámról a szemeim, nem bíztam benne, hogy anélkül is megcsinálja. Rengeteg olaszozást volt a három pálya részletben amit Bernd kirakott.

Mi Jovival nem edzünk túl sokat, és féltem a szeminárium elején, hogy nem fog menni nekünk, mert nem vagyunk elég felkészültek. Részben igazam is volt, de Berndet ez egyáltalán nem zavarta. Rendkívül türelmesen, átfogóan elmagyarázott mindent. Ha rosszul csináltuk sem mutatta felháborodás jelét, sőt tovább bíztatott. Nagyon jó edző, kiváló volt. Én minden percét élveztem. Rendkívüli mód tetszett, hogy a pályát mikor felrakta, mindenkit felengedett, nézze át, mit és hogy oldana meg. Utána a pályát átvettük pontról-pontra, kiszámítva a kutya ideális útvonalát, kivesézve az egyes vezetési technikákat, hol-mi volna az ideálisabb. Tanultam két újat is, az egyik a german turn nevű, a másik meg amolyan kamu olasz. :)
A második szekvenciánál volt egy kis megzuhanása Jovinak, nem volt hajlandó dolgozni, elvonult és összetört. Szerencsére sikerült összeszednem, de innentől mi kicsit könnyített verzióban edzettünk, hogy a Jovit nem nyomjam megint túl. Ezúton is köszönök mindenféle tanácsot, rengeteget kaptam főként Jelinek Zitától és Szekeres Julitól, azzal kapcsolatban, hogy mit rontok el a kutyámnál, amiért ilyen állapotba kerül.


2014. augusztus 14., csütörtök

II. Éjszakai Dog Dancing Bajnokság

Háát igen. Dog dancing versenyen vettünk részt. De most nem Jovi volt a versenyző, hanem - dobpergés - Móka kutya. Igen-igen.
Sosem gondoltam, hogy Mókucival benevezünk egyszer valaha is dog dancing versenyre. Jó egyszer beneveztünk, de akkor az egészségi állapota nem engedte a dolgot. Na lényeg, a lényeg.


Augusztus 9-én Ráckevén rendezték meg idén is, a II. Éjszakai DD Bajnokságot. Sokáig hezitáltam, nevezni, nem nevezni. De egyszer csak beindult az ihlet, és kitaláltam egy kűrt, kipróbáltam Mókuval. Láss csodát, ment minden szépen. Június elején elküldtem a nevezést. Győri barátném Tóth Niki volt olyan kedves, és átutalta nekünk a verseny nevezési díját, mert én nem tudtam a számlánkról Magyarországra utalni.
Szerveződtek a dolgok, lett négy útitársunk Tóth Niki és Arcus, valamint Telekes Zsuzsi és Armon a red közép uszkár személyében. Nikiék hivatalos I. osztályba neveztek, Zsuzsiék meg látogatók voltak, ismerkedni a DD-val. Én Mollyt hobbi osztályba neveztem be, hogy fokozatosan megszokja.
9. egy szombati nap volt, én délután 1-kor indultam el otthonról, tankoltam, váltottam forintot és vettem autópálya matricát. Győrben megálltam Zsuzskáékért, majd Ikrényben Nikiékért. Az autóba kissé nehézkes volt a bepakolás, de megoldottuk. Eztán felkerekedtünk, az M1-es autópályán mentünk, hogy minél hamarabb odaérhessünk. Az utat a GPS mutatta, hááát izéé. A drága elvitt minket, csak épp nem arra, amerre gondoltam. Elértük Ercsit, kiírta a cél már csak 9 km. Nagyon örültünk, hogy jajj mindjárt ott vagyunk. Nem voltunk :D. Utunkat szelte a Duna, amilyen egy darab híd nem volt, fogalmunk sem volt merre tovább, hogyan. Megkérdeztük a helyieket, hogy lehet átjutni, a válasz - komppal.
A komp jött is, de sajna jó fél órát próbált kikötni. Rajtunk eluralkodott a pánik, hogy most mi lesz, nem érünk oda. Igaz másfél órás késéssel, de végül elértük a célunkat.

Kipakoltunk, addigra elkezdődött a trükkverseny. Találkoztunk csomó ismerőssel. Nagyon jó hangulatú verseny volt, és elég gyorsan is haladt. A hobbi osztály 11 óra körül kezdték el. Mi Mókuccal a 4. voltunk. Előtte felvettem a "jelmezem" és bemelegítettem Mókuct. A ringbe lépéskor, hát láttam kiskutyámon, hogy kicsit megzuhant. Mikor intettem, hogy indulhat  a zene, láttam már, hogy nem lesz teljesen rendbe. Molly belassult, zavarodott volt. Szerintem zavarta a lekerített rész, a hangos zene és a reflektorok is. Nem baj. Ennek ellenére csinálta amit mondtam neki, figyelmes volt és pontos. A közepénél teljesen kiesett a kűr folytatása, így improvizálnom kellett. Vártam a végét, kicsit sem voltam ám ideges, ááh hol. :D
A végén megtapsoltak minket és a zsűri szóban értékelte. Kiemelték, hogy Móka nagyon ügye és pontos, és ötletes volt a kűr témája. A pórázra rápacsizás is kifejezetten bejött nekik. A negatívum, figyeljek jobban a mozgásomra. Háát na, otthon pedig direkt úgy gyakoroltam, hogy szép táncos mozdulataim legyenek. Itt ez kimaradt, na fene. :D.
Az eredményhirdetésnél kaptunk egy Josera ajándékcsomagot, és egy értékelőlapot - melyben egyes részekre rendkívülit kaptunk, valahol nagyon jót (de az előbbi volt többségben).

Itt pedig a videónk :)

Én nagyon jól éreztem magam. Úgy volt ott alszunk, de aztán 2 óra tájban hazaindultunk, előtte persze visszarakodás a kocsiba, és Nikinek hála egy kis kávézás.
Ami fontos magamnak megjegyzés, ha két kutyával megyek valahová, okvetlen kell vigyek boxot. :D

Életrehívás, avagy te jó ég, nekem blogom is van :D

Na, izé.. khmm. Hát, jól van. Igen, ráeszméltem, hogy nekem létezik egy kutyás blogom is. Teljesen megfeledkeztem a kicsikéről, pedig elméletileg szerettem blogot írni. Ez az évünk egészen kutyásra sikeredett, sok helyre eljutottunk és sok mindent csináltunk. Volt egy csomó premierünk is, mindkét ebzettel.

Nem is igazán tudom hol kezdjem a mesélnivalót. Mindenről nagyon sokat tudnék írni, de akkor nagyon a végtelenbe húzódna a bejegyzés. Gondolkoztam, hogy csinálok minden eseményről egy külön bejegyzést, de ki a fene olvasna annyit vissza (:D). Én tuti nem, meg amúgy is, jobb szeretem a rövid velős beszámolókat. Bár igaz, van egy énem, aki szereti csavargatni a szavakat - játszani velük.

Most nem fogok.



JANUÁR
Juhééj, lettek otthoni ugró aksijaink, ami teljesen homemade, ala én kezem munkája. Valamint végre volt pénzem leszúrhatós szlalomrudakat venni. Eddig ugyanis csak amolyan tákolt-mákolt agility aksijaink voltak. Most már vannak, igaz mostanra már nem szépek és illatosak. Kicsit koszosak, kutyásak és használtak. Jovival neki is álltunk szlalomot tanulni, folyosós módszerrel. Egy darabig nagyon szépen ment, de aztán tipikusan Jovisan, megtört kiskutyám lelke, mert rosszul érkezett bele és megütötte magát. Azóta nem hajlandó csinálni. Így félretettük. Jártunk fedettpályás agility edzésekre az ARP Dog Teamhez is.

FEBRUÁR
Február 16-án túrázni voltunk a Bakonyban Roxival és Kex nevű, eszetlenke, mindig boldog keverék kutyusával. Fogalmam sincs a kilométerekről, mivel eleve eltértünk az eredeti útvonaltól. De a túra jól telt, sárban dagonyáztunk, a kutyák élvezték. Mi pedig minden méter után levegőért kapkodtunk, hogy jajj végünk. A célunkat az eltévedés ellenére is szépen elértük. Ez nem más volt, mint a Bakony legmagasabb pontja a Kőris-hegy (709 m). Jó volt a túra, a sártenger ellenére. Mert remek volt az idő, se túl hideg és se túl meleg. Másnap pedig Jovival felkerekedtün Pozsonyba, ahol egy szlovák barátnőmmel és borderével, Jeannie-vel, futottunk össze.

MÁRCIUS
Résztvettünk a már számomra kihagyhatatlannak mondható Karakterteszten, amit  Győrben rendezett az OCSBE kutyasuli. Idén csak Jovi tesztelődött, és volt belevonva a programokba. De Mókuci is velünk volt. Álmossal ketten végig koldulták az összes résztvevőt. Jovi beszerelmesedett egy beagle lányba, Borkába. Folyamatosan őt kereste. A karakterteszten Kitűnő minősítést kapott, nagyon meglepődtem, nem vártam, hogy így végez. Valamint résztvettünk a kutyás versenyeken is. Itt Jovi a behívó versenyen elhozta az első helyet. (én meg nyertem egy csomó tomboladíjat :D).

ÁPRILIS
Nos ebben a hónapban nem jártunk semmilyen kutyás eseményen, csak elsétálgattunk a kutyákkal, erre-arra. Jovival agilityztünk, nem otthon, hanem a Duna partján. Hangulatos volt.
Húsvéthétfőn elmenekültem Jovival az öntözők elől. Reggel 7-kor felszereltem a bringát, meg Jovira a futóhámját és elmentünk bikejöringezni. Összesen 19,88 km tekertünk le, persze csak földes úton. Jovi végig nagyon jól bírta a tempót, aki majdnem feladta, az én voltam, mivel elég durván hepe-hupás volt a talaj. És nincs lengéscsillapító a biciklimen. Hazaérvén és szétázva, gondoltam Jovi jól elfáradva. Nagy francokat, elém vágta a frizbijét, hogy jááátszunk.

MÁJUS
Mivel május inkább az államvizsgáimról szólt, nem volt nagyon időm kutyázni, csak a szokásos napi séták, néha azt is a család intézte. Azért Jovi megtanult tárgyakat balanszolni a fején, bármit, még egy vízzel teli poharat is. A hó végén pedig megrendezték Győrben az I. Győri DD Kupát, naná, hogy nem hagytuk is. Jovival elmentünk, de csak mint nézők. Valamint voltunk kétszer agility edzésen, egyszer Tráj Tominál.


JÚNIUS
20-án voltunk a kutymókokkal és a szüleimmel a Tribeč hegységben túrázni egyet, felmásztunk a gímesi várromhoz, amely 512 m magasan helyezkedik el. 29-én pedig Jovi debütált agilityben. Persze egyelőre csak egy háziversenyen vettünk részt, amit a veszprémi SAT Agility csapat szervezett. A nevezési díj, egy tábla csoki volt, minden kategóriában. Elsőként egy kezdő jumping futamon indultunk. Ezt eléggé elcsesztem, Jovi nem maradt helyben és elszállt az agya. 3. nekifutásra, miután leültettem az első aksihoz, úúújra. Már szépen figyelt rám, és sikerült hibátlanul lefutnunk. Aztán kipróbáltuk a haladók agility futamát, nem kellett volna. Számunkra még nehéz volt a pálya. Gambler játékban is résztvettünk, valamint a kúszóversenyen, ahol egy csapatot alkottunk Eszterrel és Spinnel.

Eredmények:
Kezdő jumping (Large) - 1. hely (mi voltunk az egyetlen páros a kategóriában) 
Gambler futam (Large) - 1. hely
Kúszóverseny (Large) - 1. hely (csapatot alkotva Korbeák Eszterrel és Perfect Sense Darshil "Spin" nevű borderével) Video
Összesítésben - 1. hely (25 kutyából)



Szóval nagyjából ennyi volt :).  Az utolsó eseményről meg külön írok majd, mivel még frissen él bennem.