Mivel mostanában elég meleg van, csak később járunk ki a délutáni sétára. Majd két órával később. Kimentünk az erőmű melletti alvízcsatornához. Persze más sem kellett Mollcsának, itt valahogy agy kikapcs, ész elmegy és neki veselkedik. Azaz: irány a víz, majd átúszás a másik partra, a hídon vissza és a töltés oldalban ásás, fetrengés. Kivittem a fényképezőgépem és kattintgattam, meg ha rátudtam szedni a lánykát akkor még beállított képet is. Tekintve, hogy mostanában volt pár problémánk ez nem ment olyan nagyon simán.
Mielőtt elindultunk volna haza, egyébként hiába volt már este 8 óra, csurgott rólam a víz. Majdnem voltam olyan vizes, mint a százszor vizesebb kutyám, aki kismilliószor végig úszott a csatorna vizén. Egyébként volt béka kergetés, fel-alá futkosás, éééés bandázás.Két csivi keverékkel sétált a gazdájuk kint, először elkerültem őket a lánnyal, mert nem tudtam, hogy fogom-e tudni őt megfelelően kontrollálni. Majd megjelent egy kombi autó, ahonnét két német juhász és egy golden ugrott ki a gazdájukkal. Mindhárom kutya bele a vízbe, ahogy a gazdájuk is. Míg a gazdájuk úszott a kutyák pancsoltak, majd kifutottak a partra, láttam ahogy a két csivi keverék is csatlakozott.
Mikor Móka észrevette őket lefektettem. Láttam, hogy nagyon menne. Viszont hezitáltam, oda-e merjem engedni. Az eszem azt súgta, ne-ne-ne. Nem fogok neki tudni parancsolni, lehívni ha bármi adódna. A szívem viszont igen-igen-igen, hisz nem rosszszándékú a kutyám és a három nagy csak nem bántja, ha a csivikkel is játszottak. Így odamentünk, Molly átúszott (mert mi amúgy a túloldalon voltunk) és kergetőzött meg fetrengett nagyon sokat. Míg én átsétáltam kerülve, a Móka óriásit mókázott. Aztán igaz harmadjára, de a hívásra jött, a többi kutya meg követte :D, majdnem egy egész falkát vittem haza :).
