Karakterteszt reloaded 2.0

2012.március 18.-án karakterteszteb vettünk részt Győrben, ismét, csak most már ugyebár eggyel többen.

"A napelemes szarzsák" ala Roxi

 Hát elvagyok kicsit maradva a dolgokkal, közel három héttel.Mivel hogy Novah velünk él már lassan 3 hete. Nem fogok oldalakat írni, mi mindent történt ezalatt. Csak nagy vonalakban és pontokban.

Az első hét elég hamar eltelt, hagytam kibontakozni, hogy nyisson. Sokat játszunk, bohóckodunk. Szeret labdázni, tépős játékot cibálni, vagy bármit amit a szájába vehet apportírozni.

 

Már tanulgatunk alapdolgokat, meg ilyesféléket, hogy belemásszon a dobozba, vagy ráálljon annak a tetejére és ott maradjon ülve, teljes mértékben klikkerrel dolgozunk igyekszem formálással, vagy elkapással. Ez még nem igazán megy, nem vagyok gyakorlott klikkeres, de majd kialakul.

 Ami a jellemét illeti arról volna mit mesélni, mert nagy egyéniség. Rendkívül könnyen alkalmazkodik, még ha új szituációban nehezen is nyit, de kíváncsi és ez épp elég, hogy leküzdje az aggodalmait. Nagyon sunyi, és spekulálós állatka, hamis és nagy az egója. De emellett teljesen szobatiszta, tud csöndbe elnyammogni egy játékon. Ami a legjobb, hogy Mókával egyre nagyobb barátok. Amennyire Molly nem viselte el, sőt nagyon irigy volt rá, most már együtt játszanak esténként.

Novah, hát neki egyre jobban nyílik ki a csipája, kis domináns vehemens disznó.Probléma nélkül kikezd nála nagyobbakkal, és ha kap egy verést az sem érdekli törtet tovább. Okoz nekem ez még majd később fejtörést, hogy már most ennyire domináns. A felemelt farok folyamatosan jelzi, hogy mennyire öntudatos. Kiváló karakter. Számomra már most mindenben tökéletes. Kicsi létére, nagyon komolyan tud dolgozni, nem esik szét olyan könnyen, és ha elkalandozik a figyelme, nagyon könnyű visszarázni. 

Nagyon kajás, a hasán keresztül egészen könnyű megfogni (most mondjam, hogy pasiból van? :)). Ebből kifolyólag, igyekszem jobban rápörgetni a játékra, hogy az jobban izgassa mint a kajak, így van, hogy labdával gyakorolunk bizonyos dolgokat.

És hát border collie teljes mértékben, nem hazudtolja meg a fajtáját. Terel, mindent és mindenhol. Ha kutyával találkozunk és az futkos olyan, íveket fut mellette, mintha a birkákat kerítené be, és miután befogta jól belecsíp. Erről igyekszem leszoktatni, mivel később ez jelentős problémákat okozhat úgy érzem. A továbbiakban meg néhány videó róla, amiket a 3 hét alatt készítettem, ebből tán még kicsit jobban kilátható milyen is :)

Egy lényegében Novaht bemutató vidi:

Novah és Molly bontakozó barátsága

Novah és nagy kedvence a frizbi (lehetséges frizbi versenyző? (: )

Valamin játék Novival és néhány kezdeti trükk.

"Aminek kezdete van, véget is ér, de minden vég valami újnak a kezdete"

Hát nos, ezzel kicsit elmaradtam :).
Hogy jutottam el ide, és miért alakult így, az egy hosszú és bonyolult történet, amit nem akarok itt kivesézni. A lényeg:
Március 3-án szombat reggel 3 (én, apukám és öcsém) felkerekedtünk reggel fél 7-kor, és nyakunkba vettük az országutakat egyenes Csehországba.
Úti célunk egy Ceská Rybná nevű falucska volt. Ahol a 15. számú ház volt a célunk, és annak a háznak a belsejében 8 kicsi fekete-fehér szörnyecske, akik közül az egyik rám várt, mondhatni.
Nos ő lett az én Novah kicsi kutyám. Egy border collie fiúcska, hivatalos nevén Amundsen pod Mlýnským kopcem. 8 órás volt az autókázás. Hát a cseh autópálya egy katasztrófa volt, még szerencse, hogy csak rövid szakaszán mentünk.
Odaérve, már a gyomrom forgott az izgalomtól. Kíváncsi voltam rájuk nagyon. Kiszállva az autóból, egy hegyoldali házat pillantottam meg. Majd becsöngetve, hamarosan ki is nyílt az ajtó és rögvest Nellie fogadott minket, aki azonnal hozzám dörgölőzött, majd pedig Pavel beinvitált a konyhába, ahol hamar megláttam őket, a kis szörnyeket. Azonnal az összes neki a szobakennel falának és ezerrel csóváltak, nyüzsögtek. Még mindannyian ott voltak, így elkezdtem keresni az én kis Nováhmat, nem kellett sokáig. Az elsőként mászott felfele és nyalt arcon, akkor már biztos volt a dolog, hogy igen ez a kiskutya hozzám kell tartozzon. Megbeszéltünk pár dolgot, aztán Pavel kiengedte a kicsiket az udvarra, felkapott egy frizbit és Nellieval tartottak egy rögtönzött bemutatót (ugyanis a mami frizbis kutya, és nagyon jó méghozzá). Apáék az állukat kaparták a földről, csodálatos volt, ahogy dolgozott az az elán, kitartás és drive. Ámulatba ejtő. A kicsik pedig felfedezték a kertet, igaz a végén egyenként kellett befogni őket, mert kicsit rebellisek voltak. De a lényeg, hogy aztán megismerkedtem velük testközelben. Néhányuk a nadrágomon, még egyesek a kezemben lévő játékon lógtak, és Novah... hát ő incselkedett és puszilkodott velem.
Néhány tisztázó információ, szerződés aláírás után, felemeltem Novaht, aki akkor nem tudta mi vár rá, vidáman puszilt és csóvált.
A hazaúton, volt egy kisebb baleset, valamint sírás-rívás. De aztán fogta magát az ölembe ült, a fejét a nyakamba túrta, és egészen hazáig meg sem mozdult.
Miután haza érkeztünk, hát bemutattuk őt Mollynak, aki nem tudott mit kezdeni a kis feketefehér pamaccsal. Hát még a cicák. Szerencsére az utazás lefárasztotta, így a következő nap reggelig aludt. Sajnos viszont a reggel szomorúságot is hozott magával, mivel elpusztulva találtuk meg drága Joe Ciccmacinkat. Elüthette a hajnalban az autó, és már csak annyi ereje lehetett, hogy lehúzta magát az utcáról a kapu aljba, ahol aztán elpusztult. Az egész család megsiratta, a hátsókertben a kedvenc helyén a nádas tövében temettük el.

Ezért is a cím, mikor is Novával valami új érkezett az életünkbe, sajnos valamit adnunk kellett érte, elvesztettünk egy családtagot, de kaptunk egy másikat. Tehát egyik szemem sír a másik nevet, de drága Joe cicánkat sosem felejtem el.

 Nyugodjon békében!

Nováhnak pedig üdv itthon a szerény kis falkánkban, remélem boldog lesz velünk!