:)

Csak képek és semmi más :)

Szlalom tréning

Van egykét videó amit még majd megcsinálok ha lesz kedvem, időm és hangulatom.

Ezeket a hét folyamán vettem fel, nem csúcs dolog. De hát mivel csak most kezdtük el tanulni "rendesen", majd lesz normális szlalom is, de egyenlőre ez is megteszi, nem várok tőle csodát. Szerintem szépen lassacskán ráfog jönni a csínyja-bínyjára a dolognak :)

Az ifjoncok

Nem épp a legjobb napszakban fényképeztem őket... de mivel csak ekkor volt időm, ezért nekem jók ezek is :).

Ma neki álltam kifutót csinálni nekik, ugyanis szerettem volna ha napközben kint vannak a kertben, és ahhoz kellett egy elkerített rész.

Miután megcsináltam ki is vittem őket, a lakásukat is vittem, egy bélelt doboz, amiben nagyon szeretnek aludni :).

A mami nagyon ideges volt, amiért a kiscicceket kiraktam, sírt utánuk, hogy vigyem vissza. Persze egy óra se telt el, akkor már ő is ott mászkált a kifutóban, a kicsiknek nagyon tetszett, hogy a fűben mászkálhattak :).

Sajnos a cicamaminak elapadt a teje, ezért most már teljesen csak mi tudjuk őket etetni. Nagyon kétségbe voltam esve ez miatt, mert nem tudtam mit kell, hogyan. De szerencsére, akadtak olyanok akik tudtak tanácsot adni, mivel is etethetném őket. Igaz nehezen megy nekik még, de pár nap alatt csak rájönnek, hogyan is kell a pépes husit megrágni. Áztatott tápot eddig is próbáltam nekik adni, de azt csak nyalogatták, mivel a fogacskáik már kint vannak, ezért harapni már tudnak (pici fognyomok az ujjaimon :P). A kiskan előszeretettel végzi el a kezemben a dolgát, ezek a férfiak.

A csapat:

A legvirgoncabb, a kedvencem, az imádatom "tárgya",  legkíváncsibb és legjátékosabb. Nagyon tud harapni, a fogai neki voltak kint legelőbb, és ő a legkisebb, egyébként a lányka. Folyton a többiek farkincájára pályázik.

A második kislány, akit Mimózának neveznék ha itt maradni, mivel ő olyan anyuci pici lánya-típus, egyfolytában a nyakában lóg, ha megfogom akkor folyton nyivákol, hogy tegyem le, szóval egy kis nebántsdvirág.

És a harmadik, az egy szem kisrác, aki nagy jellemű kandúr lesz ha felnő, nagyon céltudatos, és amikor a hátára fordulva próbálja elkapni a levegőben a számunkra láthatatlan szörnyeket nagyon aranyos, verekedősnek is elmenne. :D

Beígért dolgok

BoVa kérte, hogy esetleg nem-e tudnék neki standard képeket csinálni Mollyról.

Hát mit is mondjak, próbálkoztam, próbálkoztam, nem épp túl sikeresen, azt hiszem nem is fog nekünk menni ez a standard beállítás dolog, mivel egyedül fényképezni, meg még a kutyát is beállítva tartani eléggé nehézkes ügy, így mindig valami elromlik.

Vagy a hátsó lábak állnak össze-vissza, vagy a fejét megemeli bár, de elfordítja (legtöbbszöri eset), a farkát nem tudom rendesen megfogni mert kissé hülyén áll, na de nem tudom másként, vagy valamikor talán :)

Mindegy..
BoVa remélem ez is megfelel valamennyire.

Na az utóbbi a Dunánál készült, ez egy véletlen beállás, bár messzemenőleg (nagyon-nagyon) nem jóu, de jó az :D

Meg egy-két dunai kép a mai napról:

Szünet

Most egy két dolog összejött, főleg tanulás téren, így ide nem lesz idő írni, másik meg a laptopom is tönkre ment és ezen a gépen nagy a forgalom, szóval csak felnézni lesz időm.

Egy kis ismétlés és új dolgok próbálgatása

Ugyanakkor készült videó mint a frizbis, csak nem akartam egyszerre felrakni :)

Drágam kutyám ezen a videón nem épp a motivált oldalát mutatja, általában mindig akkor lassul be, ha kamerázok, valahogy a fényképező rossz hatással van rá :D.

Lehet suttyomban kéne kamerázni, megkérni valakit rá? Meglehet :)

Minden esetre itt van néhány trükk, a régiek és az újak közül egy kettő, nem sok én tudom. De még mindig azon az elven vagyok: "LASSAN, DE BIZTOSAN!". Nem szeretek elsietni bizonyos helyzeteket, meg hát Molly kutyám is szívesen tanul meg minden, de nem egyértelmű számára sokszor mit is akar a gazdi, tehát ezen is javítani fog majd kellenem. A szemkontaktus gyakorlatozás közben úgy gondolom elég szépen megy, ahhoz képest, hogy 3-4 hete kezdtem komolyabban belé oltani. Meglepő módon ami a legkönnyebb megy neki most az a tolatás, secc perc alatt rájött mivan, pedig ellentétes mozgás, amit nem csinálnak maguktól olyan gyakran, mint a futás. Jó mondjuk bent a házban Molly tolat eleget, a reggeli rituálé közben, lehet ez rásegített a dologra.:)

Frizbizés... próbálkozás

Már vagy másfél hónapja, hogy a frizbit elő se vettem...
Hát mit mondjak...

Meglátszik :D.
Nembaj idővel vissza szokunk hozzá, az akarat mindkettőnk részéről megvan, nekem a dobást kell gyakorolnom, Mollynak a harapást és az elkapást.

Itt egy videó a "szánalmas" próbálkozásról:

Csak úgy...

Unalom volt ma köbön, mivel ma otthon maradtam, nem mentem suliba mert Mollyval itthon maradtam felügyelet gyanánt. Úgy volt, hogy ma megyünk varrat szedésre, de mivel eléggé begyulladt neki a doki nem szedte ki a varratot, de adott kenőcsöt, hogy hétvégén kenjem neki és majd hétfőn vigyem vissza. Pedig nem is nyalogatta, mert figyelve van a nap 24 órájában ( na jó éjjel nem, de akkor meg alszik az tutira biztos.). Szóval a hétvégén lefújva ismét az agility, maximum csak elmegyünk a bemutatóra és nézelődünk, szocializációnak mindenképp jó lesz.

A dokin kívül sehol nem voltunk, csak otthon és kopasztottam a kutyát, hát kín szenvedés vele, mert nem bír a fenekén maradni, a szoknyájánál meg a farkánál utálja ha fésülöm pedig ott van a legtöbb szőr. Meg persze ő kegyelme nem tud fél percig úgy ülni, hogy nincs simogatva, bököd a fejével, ha meg a fésűt meglátja akkor, nyúlcipő fel és uzsgyi a gazdi elől.

Fényképeztem is egy keveset, mert ma végre már nem volt sáros az udvar, így lehetett elég könnyen hasalni, meg mindenféle pózt felvenni. Most igen rákaptam a dologra, de lehet csak az unalom miatt.

Úgy látszik kezdek végre révbe érni a dolgokkal a másik négylábút illetően. Meg van honnét szeretnék, és ha csak pár éven belül is sikerül, de megfogja nekem érni. Már csak a végleges leegyezés és információ csere szükséges hozzá... jah és persze pénz-pénz-pénz. :) (de az manapság mihez nem kell)

Néhány kép a mai napról:

Egy kis séta a Duna parton

Oson-oson-oson....

Ás-ás-ás...

Igaz ez még kedden történt, de azóta nem volt időm frissíteni a blogot.

Na szóval, mivel már elegem volt, hogy a faluban normálisan nem lehet sétálni a varrott hasú Mollyval, ezért fogtam öcsém, és a malackám és kiautóztunk a Duna-partra a Hullám csárdához. Már lemenőben volt a nap és nagyon széppé tette az egész környéket, főleg ahogy a víz tükrözte a nap sugarait, aztán a rűgyező fák, a csipogó madarak...

Nagyon szeretem ezt az időt, a legeslegjobb. Bár igaz kissé erős szél volt, amikor nyílt terepen mentünk keresztül, de szerencsére van egy fás rész is, ami felfogja elég jól a szelet, így nem fújta ki a szemeim.

 Nagyon jót szórakoztunk, Molly majd egy hete nem volt már az udvaron kívül és széttombolta magát, persze csak a megengedett keretek közt :).

Volt ürgelyuk ásás, madár kergetés (ami az égen repül, ez Molly legújabb hobbija), póráz rángatás, fényképezés, és bohóckodás minden fokon.

Két érdekes rajz, amit kint találtunk:

Egyszóval egy nagyon jó kis sétáva alakult az egész.

Kiborulás

Az elmúlt két hét nagyon jól telt el, mivel kezdtnk helyre rázódni Molly... ez az ivartalanítás bár szükséges volt, de a fenébe kívánom jelen pillanatban, mondhatni rosszabb idegi állapotban vagyok mint a tüzelésnél, akkor leginkább az alvatlanság hozta ki belőlem...

De most nem biztos, hogy kibírom épp ésszel... A kutyám mondhatni látszik, hogy haragszik rám amiatt, hogy csak úgy ott hagytam a dokinál. Ha megsimogatom akkor nem olyan mint szokott, hogy nyomja a buksiját, csak a család többi tagjának csinálja. Enni abszolút nem akar, holott pedig látszik, hogy éhes... de hiába rakom ki elé a tápot nem eszi meg... főzni meg nem tudok mindig. Elég reménytelen a dolog. Aztán futna, ugrálna, hemperegne, labdázna, vakarná-nyalná a sebét de mindenre "NEM meg NE" az én részemről így duplán rossz vagyok most a szemében.

Most kimondhatom, kétségbe vagyok esve... a sírás kerülget már komolyan, és kevés hiányzik, hogy valami olyat tegyek amit biztosan megbánnák.