Nem jön össze...

Akartam csinálni egy videót a téli DD parádéra, de nem jön össte. Pedig Molly szépen megcsinálni mindent, direktbe is gyakoroltam vele az egészet...

Sajnos én olyan gyakorlatot találtam ki, ami eléggé térölelő tehát mozgok mindenfelé és ehhez mérten a kamerát valakinek kellene kezelnie. Nos hát senki nem volt hajlandó nekem segíteni, mondjuk megszoktam már, hogy fél napokat könyörögjek, hogy arra a pár percre valaki segítsen, de senki. Így hát mepróbáltam egyedül. Nos az egyik felvételen vagy a kutya hiánbyzik, vagy én, vagy csak félig vagyunk benne, vagy egyáltalán, aztán próbáltam újra felvenni, de akkor már ideges voltam egy cseppet és Molly egyáltalán nem akart semmit megcsinálni, így tehát lefújva az egész dolog. Sajnálom mert hát azért végre ez lett volna az amivel talán kicsi mutathattuk volna, hát azért mi is tudunk valamit. Igaz csak egy keveset, de legalább ez is valami lett volna.

Hát most már nem fogok...

Sanyarú sorsú kiskutya

Olyan rossz dolga van neki. Sokkal jobb gazdát érdemelne :(. Mi csak kínozzuk, hát élet ez? Kérdem én, nem tudom miért nem szökött meg még eddig és keresett magának egy sokkal jobb otthont, ahol nem kell a kandalló előtt feküdnie, a meleg szobában. Ahol, nem kap potya falatokat, és nincs megsimogatva, meg tutujgatva minden egyes percben.

Ez nem kutya élet! :(

Én sem bírnám, Molly nem tudom miért érzi magát ilyen mostoha körülmények közt jól!

Szerelem száll a levegőben :)

Nos nem épp, de mondhatni lett egy vőm, egy Gyula nevezetű. Ő is azok táborát bővíti akik szőkék és okosak, egyszóval, vagyis kettővel élve egy golden retriever. Becses neve Gyula, de mindenki csak Gyuszinak szólítsa, de hallgat arája nevére is. Miszerint kiabálom: "Molly, hozzám!". Nem egy Molly csapódik a térdemnek, hanem egy ifjoncka, kis vehemens állatka.

Egész kicsinek találkoztunk vele, a parkban, a gazdája szólított le minket, aminek most már nagyon örülök. A drága kiskutyám tud kivel flörtölni, dominázná, van ki felett anyáskodni, van kit leteremtenie. Pedig Molly sose kedvelte a kanokat, és Gyulát egyből elfogadta, rajta kívül egyedül Márli volt csak akivelvjól e meg volt. Mondhatni szerelem volt első látásra mindkettejük részéről, mert amit műveltek, amiket meg engedett eme kis jószágnak hát azt még a barátos labradorjával se csinálta sose. A legviccesebb a kettejükben, hogy az egyik perverzebb mint a másik. Molly nem egy gyakorlott eb az ilyenekben, mert nem nagyon hagyom neki, ha " a uralkodniakarokrajtad" perceit akarja élni. De Gyuszesznél hagyom, mivel a kiskrapeknak 4 hónaposan megmutatta milyen is az amikor egy fickó azt mondja: "Húúú magamévá tettem egy nőt!" Bár szegény Gyuszi kezdeti nehézségei akadtak, főleg az irányokkal, hogy melyik oldalról kezdjen neki, meg a méretek sem stimmeltek. Molly jóval nagyobb volt, míg Gyula akkor még kisebb. Így hát az ebem szeretet akart kapni, muszáj volt megalázkodni és hemperegve adta Gyula tudtára:" Igen bébi a tied vagyok, csakis a tied senki másé!"

Nos azóta fordult egy cseppet a kocka. Gyuszi mostanra már több mint 7 hónapos, a mérete épp kezd tökéletes lenni és Molly kezdi átvenni a házsártos feleség pozícióját, szinte papuccsá neveli a tisztelt Gyula Urat.

A legviccesebb ebben a megismerkedésben, hogy Gyuszi gazdáival is elég jóban lettem, pedig jó pár évvel felettem járnak, de nagyon kedves emberek és egészen sokat tudok rajtuk nevetni. Tehát én úgymond barátokat találtam, a kutyám meg egy udvarlót, így van ez jól.

Emlékkép...

Kis összeállítás képekből az utóbbi pár hónapot vissza tekintve :) Majd szöveget is rakok hozzá amint lesz időm ( az egyetem lefáraszt agyalig, így már a szövegen nehezemre esik gondolkodni)