Sajnos a családunkból távozott egy nagyon fontos ember, apukám édesapja, vagyis a nagyapám. Hirtelen jött a halála, és mindannyiunknak rettentően hiányzik. Az elmúlt napok eseményei is erről szóltak. Csütörtökön még vidámon kint forgattuk a nagyimmal a Mollys homeagi videót, sajnos a nap nem végződött ilyen önfeledt hangulatban.
De sajnos ezzel meg kell tanulni együtt élni. Mondják: ez az életrendje; de attól még fáj és rossz ha egy szeretett ember nincs többé.
Hogy ezt miért is írom ide. Nos csupán azért, mert Molly is nagyon szerette őt és viszont. Még emlékszem kicsi volt a Móka, és mentünk nagyapámékhoz látogatóba. A kutyát nem vittük, és a papa első kérdése mondhatni kissé szemrehányóan: Hát a kutyát nem hoztátok? Legközelebb jöjjön ő is. Egészen viccesen komikus volt, csak nevettünk rajta, és most is mosolyra derít. Vagy az elmúlt hetekben, mielőtt a kórházból hazaérkezett volna. Hazaküldette a megmaradt kiflijét, de a lelkünkre kötötte az egyiket Mollynak, a másikat pedig Morzsinak a saját kutyájuknak küldte. És ezek csak, a Molly általi emlékek, rengeteg más emlék és érzés is kavarog bennem, de ennek nincs itt keresnivalója, szóval nem is feszegetem tovább. Hiányozni fogsz papa nagyon!
És ha már mondtam a videót. Akkor meg is mutatom, anyum felőli nagymamám videózta, tehát a minősége pont olyan, mert mamának világéletében nem volt soha a kezében kamera kicsit izgult :D. De legalább rászedtem és lett egy valamilyen vidi.
És összevágtam két képet, miből lesz a cserebogár név alatt:
