Sok víz folyik le még a Dunán...

... mire megtanulok rendes képeket csinálni.

A tegnap napon délután kiautóztunk az erőmű alá, ami a Dunán épült és egyik kikötőnél kötöttünk. Lehorgonyoztunk és lám nem is jártunk rosszul. Rajtunk kívül senki nem volt ott, így kedvünkre bohóckodtunk, ki ezzel-ki azzal. De általában minden tevékenység Mollyba torkollott (nem a Dunába, bár kis híján az egy darab frizbink majdnem elúszott). A kis furakodó gép azért is kiköveteli magának a figyelmet. Most én nem nagyon vettem részt az eseményekben inkább a fényképező mögött kuksoltam és kattintgattam ameddig lehetett, öcsém vagy a toronyra mászott fel, vagy a piknikező bódé tetejére, vagy egy póznára, a lényeg, hogy majomkodott :). Anyukám meg ( az ötlete volt a dunai kiruccanás) pedig Molly-t fűzte, imádja őt, bár ezt a kis malacot ki ne tudná? :)

Szeretem ezt a tavaszias időt mikor se túl hideg és e túl meleg sincs, és a szél is fújdogál, számomra ez az ideális idő, már csak a virágok és fák zöldellése  és teljes a harmónia, nekem.

                                                                                                                                        

Micsoda jó dolog is lenne már...

SKÓCIA

Ez egyike azoknak a helyeknek, melyek álmaiban szerepelnek...
Ide eljutni, akár csak egyszer is látni élőben...
És még lehet az is megtörténik, hogy ez valósággá válik talán...
De nem ábrándozok túlságosan...

Tekintve a tényt, hogy szüleim elköptek egy röpke pillanatban valamit, most épp álmodozom erről a helyről. Fogalmam sincs mennyire bízhatok ebben az egy mondatban, mennyire kapaszkodjak belé. Mert ha túlságosan bele élem magam, akkor hááát... pofára esés is lehet. Amit viszont nem szeretnék, mert az nagyon fájna. Túl sok pofára esésem volt, és nagyon nem szeretem annak a tudatát, hogy talán megint fennt áll a veszélye neki, hogy megint tisztábbá teszem a padlózatot egy újabb botlással.

De álomhelynek mindenképp megmarad, velük egyetembe:

Egy kis játék és mocsok

*
*
*
Tegnap is, és ma is nálunk volt este a labi-lány Jenny. Mollyval nagyon jót játszottak, bár először Jenny, jó vadászkutyához híven végig szimatolt minden... ORRAL SZIGORÚAN LENT... jelmondattal.

Miután a terület felfedezte meg is indult az önfeledt játék, aminek persze simán az lett a vége: Molly alul Jenny felül. És két kutya egymás hegyet az udvarunk legmocskosabb részén, és hát pont a hosszúszőrű van mindig alul és pont a mai napon csutakoltam és fésültem ki szépre a bundát. Na pont ilyenkor kell bekoszolni magunkat.
Végülis aztán én is egy sár lettem, de a lényeg, hogy a lányok, jól érezték magukat és ez a legfontosabb! :)

 

Meg két fénykép késő délutánról

Jah és a végére egy kis újdonság:

Ha minden igaz, jövőre megnő a családom létszáma méghozzá egy kis négylábú személyében. Már csak azt kell elérnem, hogy össze keressem az ahhoz szükséges eszközöket, hogy valóban megérkezhessen. Ha ki és mi ő és honnét azt még nem árulom el, majd ha teljesen biztos már a DOLOG, akkor újra hallatok róla. ( kerek 8 éve vágytam rá, nem is kevesebb ideje).

Mikor már nem tudja, hogyan feküdjön

*
*
*
Joe estére mindig elbújik a kosarába, fárasztó lehet a napközbeni készenléti állapot mikor is lehet szökni :P. tegnap extrémebbnél-extrémebb pózokat vett fel alvás közben, sajnos nem sikerült lefényképeznem mert nem voltam elég szemfüles :P

Vizes-dagonyázós séta

Ma egy kicsit hosszabb sétát tettünk a közeli erdőben annak ellenére, hogy minden csupa víz és sár és mocsok. Molly ilyenkor indul be a legjobban ( nem is értem miért :D ). Találkoztunk más kutyásokkal is, persze ő nem mertek hozzánk közel jönni, és hát én sem erőltettem a dolgot, nem akartam pofátlannak tűnni így Mollyval kettecskén tovább álltunk. Találkoztunk őzekkel is, és az egész erdőt bezengte a madárricsaj.

Érkezik a tavasz már végre !!! :D:D

Mikor sok minden történik és te csak állsz, és nem tudod mit tegyél...

*
*
*
Ez az év, mondhatni sok mindenben nem kezdődött jól. Egyik másik, rosszabbnál-rosszabb dolog követte egymást. És ha nekem rosszul kezdődik egy év, általában az egész rákövetkezendő időre rányomja a bélyeget ( próbálom kieszközölni, hogy idén ne így legyen, mert elég sok minden új fog történni velem idé). Sok minden régit magam mögött hagyok majd, ha minden igaz, félig mosolygó és félig síró arccal.

Hát egy dolgot leírok, amit úgy gondolom mélyebben érintett lelkileg az elmúlt időben.

A dolog Joe cicával kapcsolatban, már egy előbbi blogbejegyzésben leírtam mi történt vele. A történet folytatása az, hogy a dokihoz akihez eltudtunk jutni, téves diagnózist adott. 3 napig szenvedett a cica, míg végül kedden sikerült a rendes dokinkhoz eljutni, aki megállapította, hogy a cicát egy autó üthette el, mert a hasfala felszakadt és a belei kifordultak, de szerencsére a bőr megtartotta. Szerdán már műtőasztalra került, 50:50 százalék volt az esélye annak, hogy megmarad, vagy elpusztul. Mivel én vittem a dokihoz aztán a műtét ideje alatt is egyedül voltam otthon egyszerűen idegileg egy roncs voltam, nem tudtam mit kezdeni magammal. A tudatlanság egyszerűen felemésztett. Délután 3-tól egészen este 8-ig tétlenül ültem és nem tudtam mivan. Aztán mikor hívott a doki nem tudtam felvenni, anyumnak adtam a telefont, nem volt erőm beszélni. Amint a dokihoz értünk tonnák estek le a lelkemről, mikor mondta a doki minden rendben Joeval. 

Azóta már kis macsekom bélpokloskodik, szemtelenkedik, lesi hogy mikor léphet le, és ami a legfontosabb kergeti a farkát :P.

Kegyetlen mit kínlódik bent, nem szobacicának termett, de hát feb. 27. valahogy csak kibírja, muszáj lesz neki. :)

Ilyen "csinos" kis darab ruhát varrtam neki :P

Elnézést

Most kicsit hosszabb ideig nem fogok írni a blogba, meg van az okom rá.
Remélem nem gond, bár nem hiszem, hogy sokan olvasnák :P

Nem tudom, hogy mit tegyek

*
*
*
Azt gondoltam, hogy ilyen érzés soha nem keríthet a hatalmába, mégis most itt van, emészt és hiába gondolok másra egyfolytában eltudnám sírni magam. Apukám szerint az életben vannak sokkal fontosabb dolgok is mint ez, még sem tud érdekelni az a sok fontos dolog, mikor valaki aki közel áll hozzám, bármelyik pillanatban eltávozhat, itt hagyhat minket. Egy törékeny kis lény, aki teljesen tőlünk függ és csak állunk és nézzük, ahogy szenved.

Ha Molly nem találja meg a kerítés aljában és nem jelez, lehet szegényke már nem is élne, mert megfagyott volna. De amilyen állapotban most van az se nevezhető már életnek mert szegény csak szenved, egész nap fekszik enni nem akar és inni is csak úgy iszik ha befecskendőzöm neki. Egyébként a cicámról van szó, Joeról. Nagy valószínűséggel elkapta a szomszédban a schnauzer kutya, vagy valami más állat. Nagyon rossz állapotba van. Ma már 2x elindultunk dokihoz vele, de elsőre túl veszélyes volt az út másodjára meg beragadt az autó és úgy kellett segítséget hívni, hogy kihúzzanak minket. Történetesen ugyanis most érkezett meg hozzánk a nagy hó és az utak teljesen járhatatlanok, még tőlünk valahogy kijutunk, de az orvoshoz már nem tudtunk bemenni és ő sem tudott jönni.
Nem tudom mi lesz a cicussal, de nem sok reményt lát apukám, és hát én sem, hogy megmarad. Bebizonyíthatná a cicus, hogy a macskák valóban kilenc élettel rendelkeznek, már csak ilyen abszurd dolgokban tudok bízni. :(

Rengeteg hó és egy kis frizbizés

2 és fél napja folyamatosan egyfolytában hullik a hó és olyan jó kis 20-30 cmes hó borít mindent. Én annyira nem örvendek ennek, de Molly kutyám annál inkább. Ma voltam feladni a jelentkezésem az egyik egyetemre ( nem volna rossz, oda menni, de azt hiszem csak álom marad), eléggé nehézkes volt az eljutás Győrbe, de végülis megment és a postán is nagyon segítő készek voltak az alkalmazottak.
Miután hazaértünk, hát nem mentem messzire sétálni, mivel ebben a hóesésben nem akartam messzire menni, így csak a hátsó kertet vettük birtokba. Boldog kiskutyám arca volt a legjobb, amikor a szűz hóba vetette magát.. és hát én is utána, hóangyalkát így is már rég csináltam  :D. Ezután egy kicsit frizbiztunk meg egy kevéskét fociztunk is (már amennyire lehet rúgni a bőrt a hóban :P).

"Ennyire szeretem a havat! "

"Vigyázz!"

"Kész!"

"Hopp!"

Játék

*
*
*
Ma befogtam egy kis bichon jellegű kutyát, és egyből neki is álltam megkeresni a gazdit, de megtaláltam pár segítókész ember segítségével. Így a kis csavargó ma már a meleg házban alszik és melegszik bent. Igaz eléggé sokáig tartott, de pozitív hatésként Molly is kifáradt :)

Ez egy videó még a hétfői sétáról, Molly és Jenny játéka :)

Unaloműzés... meg a régi dolgoktól nehéz elszakadni, de mindig jönnek újak

Mivel ma egész rövid napom volt a suliba eléggé hamar haza értem, de úgy különösebb dolgom nem volt, így hát neki álltam az eget fényképezni, ami eléggé szép felhős volt. Kissé olyan bárányos, bár mondjuk én hajlamos vagyok mindenben bárányt látni (talán túl sok van belőlük a szobámban), szóval ráfogom "szobai ártalom" :P. Meg rajzolgattam az osztálytársaim emlékkönyveibe, de mint ahogy mindig mindegyikbe teljesen már karakter3 rajzot sikerült. Sose tudok egyazon stílusban gondolkodni, de hát ez van. Aztán pedig képeket szerkesztgettem, aminek ez lett a vége:

A mai sétával egybekötöttem valami jó kis hely keresését, ahol Molly-t szabadon engedhetem a nélkül, hogy bárki megszólná, vagy esetleg ahol autók járkálnának. Hát úgy durva háromnegyed óra keresés után végülis eredmény született. A régi cseresznyés felé a temetőtől nem messze, van egy út, ami kivezet a földekre, és sehol a környéken valami zavaró tényező, így hát kineveztem az újdonsült futkározó területünké. Bár fele akkora sem mint a régi volt és fele olyan se jó, mivel itt nem lesz magas fű nyáron és tavasszal, mint a régi helyen ( és Molly kutyám imádja a magas füvet). Egy előnye van, itt talán lényegesen lecsökken a kullancscsípés veszélye. Mindenesetre, nem lesz rossz séta helynek, majd amint jobb idő lesz, kissé arrébb merészkedek majd, hátha megtaláljuk azt az "IGAZI"-t, a jót. :)

 

A puskacső végén van az igazság

*
*
*
Sétát ejtettem ma meg Mollyval és vendégsétálótársaink is voltak, 2 másik kutyus személyében. Én voltam velük egyedül, el lehet képzelni, hogy mentem velük pórázon. Bemutatnám akkor őket:

 Jenny, az egy éves labi lány, Molly legkedvesebb barátja akivel imád játszani.

és

Gary, a 6 éves nemtelen (amúgy kan :P) beagle, az utcában lakó egyik szomszéd kutyusa, akit 2 havonta elviszek néha sétízni, ha olyan az idő.

Jó kis találkozásom volt ma a vadászokkal  A lesről a vadász látott engem, meg a kutyákat, elkezdett durrogtatni a puskájával. Visszafele menet jön szembe velem egy autó, kiszáll belőle egy pasas- vadász volt. Elkezdi mondani, hogy ezen a területen nem szabad elengednem a kutyákat, maximum pórázon sétáltathatom őket. Mert ha nem bármikor lelőhetik őket a kollegái.  Erre kérdem, hogy abszolút a behajtani tilos tábla előtt sem szabadna elengedni? Mert ott még nem láttam vadat. Azt mondja, hogy nem, rá kérdeztem, hogy a falu parkjában szabad-e már szabadon engedni a kutyát, hogy ott se, mert meghajtsa a vadat. Azt mondja tudja ő, hogy a kutyának kell a mozgás, de ne vigyem falun kívülre. Nem igaz már... több mint fél éve oda járok sétálni, mind a parkba, mind a földekre a határban, és mások is. Pont én rajtam akadnak fent. 

Megkérdem tőle, akkor hová vigyem a kutyát, errefel a válasza, hogy maradjon a telkünkön vagy bent a faluban (ahol autók, meg emberek vannak és lehetetlen a kutyát szabadon engedni) És hozzáteszem a telkünk végén is nyulak, meg őzek járkálnak, mi van ha oda engedem ki a kutyát, akkor onnét is kilövik vagy mi?

Én elhiszem, hogy ők csak a munkájukat végzik, de nem hiszem el, hogy sehová nem lehet a kutyát kivinni. Na majd meglátom mi lesz.

Garyről nem lett egy használható képem sem :S

Lánykám legjobb barátja :) Akivel folyton verekedik :P