*
*
*
Ez az év, mondhatni sok mindenben nem kezdődött jól. Egyik másik, rosszabbnál-rosszabb dolog követte egymást. És ha nekem rosszul kezdődik egy év, általában az egész rákövetkezendő időre rányomja a bélyeget ( próbálom kieszközölni, hogy idén ne így legyen, mert elég sok minden új fog történni velem idé). Sok minden régit magam mögött hagyok majd, ha minden igaz, félig mosolygó és félig síró arccal.
*
*
Ez az év, mondhatni sok mindenben nem kezdődött jól. Egyik másik, rosszabbnál-rosszabb dolog követte egymást. És ha nekem rosszul kezdődik egy év, általában az egész rákövetkezendő időre rányomja a bélyeget ( próbálom kieszközölni, hogy idén ne így legyen, mert elég sok minden új fog történni velem idé). Sok minden régit magam mögött hagyok majd, ha minden igaz, félig mosolygó és félig síró arccal.
Hát egy dolgot leírok, amit úgy gondolom mélyebben érintett lelkileg az elmúlt időben.
A dolog Joe cicával kapcsolatban, már egy előbbi blogbejegyzésben leírtam mi történt vele. A történet folytatása az, hogy a dokihoz akihez eltudtunk jutni, téves diagnózist adott. 3 napig szenvedett a cica, míg végül kedden sikerült a rendes dokinkhoz eljutni, aki megállapította, hogy a cicát egy autó üthette el, mert a hasfala felszakadt és a belei kifordultak, de szerencsére a bőr megtartotta. Szerdán már műtőasztalra került, 50:50 százalék volt az esélye annak, hogy megmarad, vagy elpusztul. Mivel én vittem a dokihoz aztán a műtét ideje alatt is egyedül voltam otthon egyszerűen idegileg egy roncs voltam, nem tudtam mit kezdeni magammal. A tudatlanság egyszerűen felemésztett. Délután 3-tól egészen este 8-ig tétlenül ültem és nem tudtam mivan. Aztán mikor hívott a doki nem tudtam felvenni, anyumnak adtam a telefont, nem volt erőm beszélni. Amint a dokihoz értünk tonnák estek le a lelkemről, mikor mondta a doki minden rendben Joeval.
Azóta már kis macsekom bélpokloskodik, szemtelenkedik, lesi hogy mikor léphet le, és ami a legfontosabb kergeti a farkát :P.
Kegyetlen mit kínlódik bent, nem szobacicának termett, de hát feb. 27. valahogy csak kibírja, muszáj lesz neki. :)
Ilyen "csinos" kis darab ruhát varrtam neki :P
Nem kell,hogy ez a két szomorú dolog megpecsételje az elkövetkező évedet. A kiskutyát igazán sajnálom, őszinte részvétem, de Joe cicát illetően,nézd a jó oldalát, lényeg, h él és virul és kergeti a farkát! :D
VálaszTörlésNem kell tényleg, de eddig mindig így volt, ha egy év rosszul kezdődött, akkor az egész rossz volt, és most nem csak ez a két dolog volt, akadt más is, de az nem ebbe a blogba való. Na igen kergeti a farkát és szívesebben vécézne az ágyamba,mint az alomba -.-.
VálaszTörlés