És monda: Légyen világosság...

... és lőn világosság!

 Na végre sok borongós nap után, és pont akkor amikor lett egy kis időm kisütött a nap, ami egyenlő, hogy irány kifelé a természetbe és fényképezni. Igaz csak a kert végéig jutottam, de nem rossz az sem :) Aztán a fotózkodás után, és miután megebédeltünk kivittük öcsémmel az ebet és az autót egy sétára az erőmű alá. Ide a gépet már nem vittem  magammal, mert nincs hozzá tatyóm és azért féltem. Hát nem kis anyagi értéke van, én meg óvom, amennyire csak lehet. Tiszta megszállott vagyok:).

Itt Mollynak elgurult a gyógyszere, olyan, hogy lábfájááás? Dehogy létezik, mint a gazella ugrabugrált mindenfelé. Hát egyefene engedtem neki, mostanában amúgy is póráz büntibe volt. Tehát csak szigorúan pórázon sétáltunk, semmi eszetlenkedés. Ennek több oka is van. 

1. A lábikója fájdogált.

2. Nagyon szemtelen és szófogadatlan mostanság.

3. Behívásra reagálás? Nem létezik.

4. Kóborkutyák

Kint a Dunánál, persze ez az eszement vetette már volna bele magát a jeges vízbe. Én nem tudom, mit gondol. Vajon mi járhat abban a bamba nagy fejében? :). Misztérium retriever. Egyértelműen. Aztán másztunk dombot, vagyis kavicsfeldolgozónál rakásokat. Egész jó volt, hogy oda-vissza futkosott a meredek domboldalon. Aztán jegeltünk egy keveset, voltak szép taknyolások... főleg én, mert hát húzasd magad az öcséddel a kutya pórázán. Aztán vissza a kocsihoz, közben egy kis kitérő az őzek etetője felé, hátha találkozunk eggyel, de sajna lábnyomokon kívül nem nagyon találtunk semmit. Majd zsupp be az autóba. Nekem meg a hátsórészem bekeményekedett, egy tűt nem lehetett volna belebökni. A töltés kegyetlen jeges-csúszós, havas volt. Csak úgy korcsolyázott rajta at autó a jó kis téli gumikon. Hát és az út meg van olyan 5-6 méter széles.

Kész kaland volt átevickélni rajta. Valahogy odafele nem vettem észre. Visszafelé annál inkább.

Egy szomorú hír :(

Molly kutyám legjobb barátosnője, 3 napja elszökött otthonról egy vizsla elcsalta. A vizsla előkerült. Jenny nem. Senki nem látta, nem tud róla semmit. El mennék keresni, mert én is nagyon szerettem őt, de sajnos nem tudom, hogyan és hol. Én csak annyit tudtam tenni, hogy szóltam a vadászoknak az tegnapi sétánk alklamával, ha látnák akkor próbálják meg elkapni, és hívni engem. Remélem előkerülsz Jenny!

Dombnak lefele... Majd hegynek felfele is?

Igazán nagyon régen írtam valami érdemleges bejegyzést ide, szégyellem is magam ez miatt. Mert hát mire van a blog, ha nem írok semmi olyat aminek akár kis jelentősége is lehetne. Régebben sokkal-könnyebben ment. Bár akkor valahogy másképp is álltak a dolgok mint most.

A cím, hogy mit jelez? Egyszerű és tömör. Szakadunk szét Mollyval. Kezdem úgy érezni, nagyon szétszórt, önfejű, eszetlen és szét van esve. Nagyon motiválatlan. Úgy érzem ez azért van így, mert a családommal már megint hadba kell szállnom a kutya etetését illetően.

Már próbáltam mindent, amit csak lehet, videó mutogatás, elijesztés, "sokk-terápia"... és még sorolhatnám. Nem értik meg, hogy én csak Mókának akarok jót, és senki másnak. Nem sajnálom tőle a kaját, mert ha éheznünk kellene, neki keresnék a leghamarabb valamit, és csak azután magamnak. De nem értik meg, hogy nem jó neki, főleg nem a betegsége mellé. Ilyen feltételek mellett meg lefogyasztani sem tudom érdemben, annyira bánt, szinte már fáj, hogy üres szónak veszik amit én mondok ezzel kapcsolatban. A lefogyasztás meg a másik, hogy Molly így Molly ducin, malackásan-gombócan.  Már kiborulok ezen, ma is szinte a végletekig hergeltem magam ez miatt, már kevés hiányzott, hogy a vérnyomásom az egekig szökjön...

Már nem tudom mit tegyek, elegem van a folytoson üres járatokból, a hiába való szájtépésből. Felnőtt emberekről van szó, akik nekem mondják milyen gyerekesen tudok viselkedni ( és ezt be is látom ) . De ők mit tesznek? Már csak úgy mellékesen? Mi az, ha nem gyerekes? Baromság, kibeszélés, hogy: " Nem tudok ellenállni azoknak a szemeknek!". Hát akkor addig küldd ki az ebet az udvarra, vagy parancsolj rá, hogy feküdjön le és maradjon a helyén, de nem ez túl nagy kérés. Ennyi és itt elég.

Tehát szépen-szépen megint, már századszor kezdhetem újra az ebbel összerakni, a motivációt. Bár megtanulja a trükköket, de olyan mint a csiga, hátra sebességben, hármat-lépünk-hátra-egyet-előre stílusban.

Van egy-két videónak való anyagom, amit meg kellene szerkeszteni, de ehhez nagyon nincs kedvem, így csúszik pár hónapot, ahogy magam ismerem.
Addig is becsusszantok egy-két képet amit az új masinával lőttem, nem egy csúcs minőség, de azért szerintem fejlődőképes vagyok, sose használtam még ilyen típusú gépet.

Ciccentő a fán és El Bandit :)

Lassan képek is lesznek :)

Amint sikerül őt megtanulnom kezelni :)

 (egy lopott ötlet, remélem nem baj:) )

    

Az én drága új barátom, remélem hamarosan megismerhetem teljes mivoltodat :)

Hogy téged se hanyagoljunk!

Hát ritkán írok ide, szó ami szó. De úgy őszintén nincs miről. Mollyval megvagyunk. Éljük a kis világunkat. Sajnos már képekkel sem tudok szolgálni. Ugyanis puff-piff. Piff-puff. Nincs fényképezőgépem. Elpasszolva.

A másik kis rozoga szappantartócska, apum munkaeszközévé vált, úgymond. Dokumentáció mi egyéb. Fontos szerepe lett a kis drágámnak. Amúgy szerettem, meg szeretem, mert egy olcsó kis mut ugrász volt. De lehetett vele azért, nem jó, de elégséges képeket készíteni. Ami az olyan mezei embereknek meg kellene feleljen mint nekem (hát nekem nem teszi, de egy tükörben ucsítós képhez megtenné;D). 

Na jó eltértem a tárgytól...

De nincs is kedvem írni. Nincs is mit. Írjam, hogy sétálunk? Randizgatunk? TV-t nézünk? Fekszünk, alszunk, eszünk... meg tanulunk. Legfőképp én... a vizsgáimra. így Molly sétái átruházódnak a család többi tagjára. Mindig akkor akarják elvinni amikor nem kellene. Hát akkor hajrá, most az ővék. Ha mindenvalószínű ropogós három hétig. Nekem meg jut a jó része. Kajáltatás és gyakszizás...

Mollyról nincs képem. A vejemről, viszont annál inkább. Heheheheeee. Gyulaaa, kezdessz férfiasodni, vagy csak én látom így? És nekem annyira hasonlít Mollyhoz... vagy csak már kezdek képzelegni. De neem? A gazdija szerint, logikus, hogy hasonlítanak. Hisz goldenek. Jó de én nem úgy értem...