Hát ritkán írok ide, szó ami szó. De úgy őszintén nincs miről. Mollyval megvagyunk. Éljük a kis világunkat. Sajnos már képekkel sem tudok szolgálni. Ugyanis puff-piff. Piff-puff. Nincs fényképezőgépem. Elpasszolva.
A másik kis rozoga szappantartócska, apum munkaeszközévé vált, úgymond. Dokumentáció mi egyéb. Fontos szerepe lett a kis drágámnak. Amúgy szerettem, meg szeretem, mert egy olcsó kis mut ugrász volt. De lehetett vele azért, nem jó, de elégséges képeket készíteni. Ami az olyan mezei embereknek meg kellene feleljen mint nekem (hát nekem nem teszi, de egy tükörben ucsítós képhez megtenné;D).
Na jó eltértem a tárgytól...
De nincs is kedvem írni. Nincs is mit. Írjam, hogy sétálunk? Randizgatunk? TV-t nézünk? Fekszünk, alszunk, eszünk... meg tanulunk. Legfőképp én... a vizsgáimra. így Molly sétái átruházódnak a család többi tagjára. Mindig akkor akarják elvinni amikor nem kellene. Hát akkor hajrá, most az ővék. Ha mindenvalószínű ropogós három hétig. Nekem meg jut a jó része. Kajáltatás és gyakszizás...
Mollyról nincs képem. A vejemről, viszont annál inkább. Heheheheeee. Gyulaaa, kezdessz férfiasodni, vagy csak én látom így? És nekem annyira hasonlít Mollyhoz... vagy csak már kezdek képzelegni. De neem? A gazdija szerint, logikus, hogy hasonlítanak. Hisz goldenek. Jó de én nem úgy értem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése