Dombnak lefele... Majd hegynek felfele is?

Igazán nagyon régen írtam valami érdemleges bejegyzést ide, szégyellem is magam ez miatt. Mert hát mire van a blog, ha nem írok semmi olyat aminek akár kis jelentősége is lehetne. Régebben sokkal-könnyebben ment. Bár akkor valahogy másképp is álltak a dolgok mint most.

A cím, hogy mit jelez? Egyszerű és tömör. Szakadunk szét Mollyval. Kezdem úgy érezni, nagyon szétszórt, önfejű, eszetlen és szét van esve. Nagyon motiválatlan. Úgy érzem ez azért van így, mert a családommal már megint hadba kell szállnom a kutya etetését illetően.

Már próbáltam mindent, amit csak lehet, videó mutogatás, elijesztés, "sokk-terápia"... és még sorolhatnám. Nem értik meg, hogy én csak Mókának akarok jót, és senki másnak. Nem sajnálom tőle a kaját, mert ha éheznünk kellene, neki keresnék a leghamarabb valamit, és csak azután magamnak. De nem értik meg, hogy nem jó neki, főleg nem a betegsége mellé. Ilyen feltételek mellett meg lefogyasztani sem tudom érdemben, annyira bánt, szinte már fáj, hogy üres szónak veszik amit én mondok ezzel kapcsolatban. A lefogyasztás meg a másik, hogy Molly így Molly ducin, malackásan-gombócan.  Már kiborulok ezen, ma is szinte a végletekig hergeltem magam ez miatt, már kevés hiányzott, hogy a vérnyomásom az egekig szökjön...

Már nem tudom mit tegyek, elegem van a folytoson üres járatokból, a hiába való szájtépésből. Felnőtt emberekről van szó, akik nekem mondják milyen gyerekesen tudok viselkedni ( és ezt be is látom ) . De ők mit tesznek? Már csak úgy mellékesen? Mi az, ha nem gyerekes? Baromság, kibeszélés, hogy: " Nem tudok ellenállni azoknak a szemeknek!". Hát akkor addig küldd ki az ebet az udvarra, vagy parancsolj rá, hogy feküdjön le és maradjon a helyén, de nem ez túl nagy kérés. Ennyi és itt elég.

Tehát szépen-szépen megint, már századszor kezdhetem újra az ebbel összerakni, a motivációt. Bár megtanulja a trükköket, de olyan mint a csiga, hátra sebességben, hármat-lépünk-hátra-egyet-előre stílusban.

Van egy-két videónak való anyagom, amit meg kellene szerkeszteni, de ehhez nagyon nincs kedvem, így csúszik pár hónapot, ahogy magam ismerem.
Addig is becsusszantok egy-két képet amit az új masinával lőttem, nem egy csúcs minőség, de azért szerintem fejlődőképes vagyok, sose használtam még ilyen típusú gépet.

Ciccentő a fán és El Bandit :)