Kiskutya nagyvárosban-egy adag szocializáció

Jovi az egyetem előtti fal-korláton :)

Ezt meg a csütörtöki napon ejtettük meg. Kics (nagy) kutyám felkísért engem a drága szlovák capital citybe. Busszal utazva.

Hogy miért is Pozsony? És mit keresett ott Jovi?

Bekellett futnom az egyetemre beiratni a jegyemet, vagyis reményekedtem, hogy ezútttal siker övezi a próbálkozást. Hát nos a csütörtöki délelőtt tikkasztó hőséget hozott. Gondolkodá-gondolkodá a részemről, fel-e vigyem felhőcskét, vagy ne. De pár hányás-vetés után, a kerék az igen mezőn ért véget.

11:50-kor induló buszra felszálltunk, ami Jovi első buszozása is volt egyben. Egy mosolygó sofőr, sőt vigyorgott mint egy épp vidám kedvű kisgyermek. A buszon a legtöbben meg csak ámultak, párnak a szeme hullott ki, páran pedig az állukat keresték a busz padlózatán. Jovi pedig, hát neki hiszti-hiszti, satufék. De amint megszabadítottam a kínzóan fogva tartó szájkosártól emelkedett a kedély és már csak a lifegés maradt. A buszban irtó meleg volt, meg is ijedtem, hogy bírja majd Jovi az egy órás utat. De szerencsémre kifogtam egy jó helyet a buszon, mert nyitva volt a tetőajtó és kellemes szellő fújdogált. Jovi így egészen jól bírta, félúton be is aludt és teljes nyugalommal utaztunk.

Első megpróbáltatása a buszozás, tehát 90%-os teljesítménnyel végezte.

Hát a második próba már keményebb volt. A hangos városi forgalom, a sok ember. Forgott a feje erre-arra, kissé el is tévelygett a tekintete jópárszor. De ha szólítottam, akkor rögvest figyelt, bár néha tétovázott.

Hát a harmadik próba, ami talán a legnehezebb volt neki: a városi tömegközlekedés. Vettem jegyet neki is és magamnak is, próbaszerencseképp nem adtam rá a szájkosarat. Szerencsére nem is jött az ellenőr. Hát klimás busz, a sok ember egybepréselve. Eléggé megviselte, szinte végig lihegett mint egy eszeveszett. A fülei hátracsapva és nyál csorgott a pofijából. Ennek amint tudtam véget is vetettem, nem akartam túlságosan lestresszelni.

Majd elsétáltunk a suliig, először a suli előtti falnál helyezkedtünk el, vagyis annak a tetején. Kicsit hagytam pihenni, majd uzsgyi neki a sulinak. Jovi egyetemre ment. Körbejártunk, de persze a tanár az sehol, ismét. Majd kint mentünk a falhoz, ahol kapott vizet és felhelyezte magát a fal tetejére és bevágta a szundit. Én pedig vártam a csoporttársaimra, hátha közben újra felbukkan a tanár, meg egyébként is meg volt beszélve a találkozó. Csoporttársak-barátnők befutottak, közbe a tanár is. Így gazdagodtam egy A betűvel. Amíg a többiek a tanárnál voltak, mi Jovival újból az épület előtt, ahol egy holland párocska "kapott le" bennünket. Konstatálták milyen nyugis és okos fiú, de ez mellett milyen szép is. Említették, hogy nekik is van otthon egy 50% borderük ( a másik 50% német juhász (= ) és már 12 éves, de még mindig szereti a gazdanéni cipőcskéit rágni. Ezen nevettem, mert nálunk is van cipőrágás szindróma hiába tiltom le folyton, az valahogy jó és fontos és kell. Amit említenem kell a csevej angolul folyt, magam is meglepődtem, hogy működött az angolom, annak ellenére, hogy szinte sose használom és már nagyon rég is tanultam, de megértettek és ez a fontos, nem? :)

A suli utáni akciók után két barátnőmmel nyakunkba vettük az egyetem melletti, a Duna parton fekvő bevásárló központot ahová szabad bevinni kutyát. Ez egy újabb jó lehetőség volt szocializációs témában. Egy kiadós mekizés után, amit a Duna parton fogyasztottunk el. Fogtam felcsomagoltam az akkor már félhulla kutyát, valahogy eljutottunk a buszállomásra. De jó bent egy busz, örömködés fel is rá. És lám ugyanazon busz volt amivel jöttünk. Így tudtam hova is kell ülni, helyet elfoglaltuk és mindketten rögvest el is aludtunk és egészen hazáig alvás volt, legalább is Jovi részéről minden bizonnyal.

Haza érve pedig hullává váltunk, este már csak Molly ment sétálni anyukámmal, mert Jovi kipurcanva feküdt a kanapé lábánál.

A mai nap pedig a szokásos sétánkon voltunk, csináltam telefonnal egy-két képet. Minőség a mínuszokban, de nem érdekes. A lényeg ami rajta van :).

Jovi behívása szinte maga a tökély, kifogástalan. Első szóra sarkon fordul és galloppol vissza hozzám, vagy rohan ha mondjuk a búzatábláról hívom vissza. A trükkjei gyorsulnak, pontosulnak. Ügyes a legény. Persze sosincs olyan, hogy minden pöcc-röff, valaminek el kell romlani. Hát ez ebben az esetben is így lészen.  Sok dologban visszafejlődés, mintha egyik a másik kárára menne. Na majd megnyomjuk kicsit, mert egy cseppet hanyagoltam az igazat megvallva az elromlott dolgokat. Szóval némileg az én hibám is, hogy így alakult.

És akkor pár képecske:

Móka, a vigyori napkirálykisasszony

Pózoljunk farönkön, vizesen és koszosan

Ott lappang az ösztön

Felhő Jovi tegnap megmutathatta, hogy border a lénye és nem csak a kinézete. Egy kedves ismerősömnél voltunk aki terel a kutyáival és vannak otthon futókacsái.

Kaptunk 3 hápogót kölcsönadásba. Be a lezárt részre a kutyával és nekiálltunk kipróbálni.

Egyből tudta mit kell csinálni, meg se illedt a kacsáktól. Azért nem mentünk birkákhoz, mert azt érzem még sok lett volna neki. Nagyon érzékenylelkű kutya és ha ezt komolyabban akarnánk csinálni, nem akarom letaglózni és megijeszteni.

Helyesen egybetartotta a kacsákat, annak ellenére, hogy azok folyton szétszaladtak-persze sokszor kellett a segítség, de első alkalmat tekintve ügyes volt. Van ˜ösztöne a legénykémnek bőven. De hát ezt sejteni mertem, hiszen zsigerből látom rajta. Egy ami nem volt túl pozitív, hogy csípkedett eléggé komolyan. De erről sikerült megegyeznünk vele, hogy nem igazán kellene csinálni. 

"Tréner úr" szerint is van ösztöne bőven, csak nagyon érzékeny így vigyázni kell vele, nem szabad túl keményen neki ugrasztani, ha szépen finoman és lassan ráállnánk lehetne jó felé fejleszteni- csak ahhoz rendszeres járás kéne, amit lehet megpróbálunk majd pár hónap múlva, ugyanis előbb nem nagyon érdemes. Hadd érjen még az agya erre,

Estére kis kompenzálásképp elvittem Mollyt "strandolni", persze Jovi is betársult. Ott pedig a szokásos hókamóka. Pancsolás, hattyú kergetés Molly részéről, Jovi pedig azt várta dobáljam neki a botot és vágta a hasasokat.

Képek nem lettek sehol se, mert a terelésnél, csak ketten voltunk és hát egyikünk se tudott fényképezni, majd legközelebb viszek plusz embert erre is.

Lehűlve egy nyári napon

Autó és a kutyák, meg egy öcs és a kutyagazdi (aki egyben sofőr).  Nekivágnak nagyvilágnak, mert  meleg a nyári nap, mely hét ágra sütve perzsel mindent amit csak megérint sugaraival.

Megsem állva a vízpartig, ahol aztán Nap és Felhő, azaz Molly és Jovi futva vették birtokba a hűvös és üdítő habokat. Lehűtve felhevült testüket. Élvezet volt a legmagasabb fokokon.

Kergettek halakat, botokat, hínárokat, nádakat. Megmártóztak elviselhetlen szagú, és elképzelhetlen állagú lápos részeken. De ha nekik ez okozza a mámort, hát a gazdiként nem fogom ezt számukra megtiltani. Kutyáim számára az elviselhetetlen lihegésből, fújtatásból kellemes szuszogás lett, víznyelés, és a bongyor szőrszálak csak úgy omlottak szét a testükön.

Lévén a part széle kavicsos-homokos volt- mivel a Magla egy bányató vala- a napfürdőt és vízfürdőt, a hempergésfürdő követte. Két kutyám versenyre kelve, ki tudja pár másodperc alatt magára kenni a legtöbb szemcsét. Kitudja jobban átváltoztatni külsejét. Nos én mint nem hivatalos bíró döntöttem, hogy ezt a kört Jovi nyerte, mivel Móka bundája csak úgy szívta magába és egybeolvadt a finom porszemcsékkel. Addig Jovi csillogó fekete bundája, csillogó barnaszemcsés bundává változott.

Volt néhány körrel később egy újabb összecsapás, egy megméretetés, ahol Molly nyerte az Arany Nád- díjat, amelyet minden éven kioszt a Magla Zsűri az álcázás kutyabajnokának. Láp és sár, Molly elfedte magát és szinte Jovi ikertestvéré vált. Ezzel elhozva a díjat, amely jelenleg a képzeletbeli polcon pihen, miközben képzeletbeli por száll rá.

Csodás volt, jó volt. És színt vitt a meleg nyári napba, amelyben sajnos senkinek sincs hangulata bármihez is kezd.

Felhős nap és napos felhő

Miért is pont ily cím?
Egyszerű az oka, két kutyám két pont rájuk illő fogalom.

Molly a mosolygós, kis sárga puha-párna. Álmaim netovábbja. A füles mackóm, aki olyan mint egy kisgyerek régóta őrzött mackója. Becsben és szeretetben tartva. Néha és néhol már túlságosan is. Olyan akár a nap, beragyogja a kék égboltot, a lelkem minden zugát. Két bájos szemgolyó, mosolyogva néz és bámul majd felcsillan, mint felkelő nap a horizonton-egy új lehetőséget, új élményt hozva.

És Jovi a mimózalelkű kis felhő uraság. Néha magányosan kódorgó, akár csak a nyári égen eltévelygett egy szem vatta, máskor nappal barátkozó őt eltakaró, mégis óvó. Néhol szürke feltűnésmentes, néha habos-babos fehér pamacs akit úgy megölélnél a puhának tűnő bársonyossága miatt . Néha pedig fekete és akaratos-erőteljes. Változékony személyiség, sosem ugyanolyan és sosem más. Olyan akár a felhők különféle forma, és mégis ugyanazon szerep. Adj árnyékot, hogy néha a nap ragyógása ne feledtesse veled, hol is élsz, mi is a célod.

Nap és Felhő, Molly és Jovi mancs a mancsban, mancs a kézben.

Hy!

 Újra itt, vagyis csak én és Molly egy új bloggal. Sajnos a régihez sok fájdalmas momentum kötődik, főként ami a legutolsó bejegyzéseket illeti. Azt a részt ott azzal lezártam, még túlságosan fáj.
Nos van egy új családtagunk Jovi (róla később bővebben is lehet olvasni a saját oldalán).
Tehát üdv vissza, szeretnék rendszeresen frissíteni de nem ígérek semmit.

We are back, or better Molly and me-with a new blog. We have a new member in our family, that is Jovi (you can read more about him soon on his own site).


So welcome back, I want updated regurarly, but I don't promise that!