Vagyis a Kamzíkra, ahogy azt nálunk hívják. A Kamzík egy 439 m magas "hegy", ami az Kis-Kárpátokban található és Pozsony fölé magasodik. Jellegzetesség, hogy itt található a pozsonyi TV-torony, amit Pozsony bármely pontjáról lehet látni.
Maga az ötlet már 2 hete megszületett, vagyis én készültem menni. Csak hát egyedül ez nem olyan mókás. Beavattam két barátnőmet, és a kérdésre szerencsére a válasz az igen volt. Így esett aztán, hogy október 26-án, azaz egy szombati napon felkerekedtünk. Megbeszéltük, hogy 8-9 közt (kinek, hogy érkezik be a busz a városba) találkozunk a Nivyn (Pozsony buszállomása). Én Jovival utaztam, ez volt a túra egyik fő célja, hogy Jovi is jöhessen.A buszra probléma nélkül felengedtek, a jegy nem a legolcsóbb, de évente egy-kétszer megengedheti magának az ember. Nem igaz? A buszozás elején kicsit mocorgott, és nem tudott magával mit kezdeni az ülés alatt, meg a szájkosár is zavarta (amit aztán fél óra után leszereltem róla). Sajna a busz szokás szerint késett, nem keveset. Én nem kicsit ideges voltam, mert azért reggel 2 órát utazgatni egy kutyával. Hát nem a legjobb élmény. De szerencsére épen és egészségesen megérkeztünk. Csajok már vártak ránk. Még elintéztünk egy-két apróságot, mint jegy vétel a kutyának a városi buszokra és miegyéb.
Felültünk a 203-as trolira, ami kivitt minket egészen a Kolibáig (ami egy rét és a Kamzík alatt található). Nekiindultunk hát az útnak, ami viccesen nézett ki, mert egyikünknek sem volt fogalma, merre kell menni és merre sem. A dolgot még nehezítette, hogy nagyon durva köd volt, ami szinte egésznap jelent volt, pár órát leszámítva.
Hát az erdő, az valami meseszép volt. Jovi végig póráznélkül futkosott, első szóra visszajött. A csajok konstatálták, hogy vicces kutyával túrázni, mert sok vicces pillanatot okozott nekünk.
Mivel hétvége volt, rengetegen voltak az erdőben sok túrázó. Ami igazán letaglózott, hogy én majd meghaltam felfele az emelkedőn a bringások meg mellettem hajtottak felfele, mint akinek meg sem kottyan. Nagyon durva volt :D. Nem tudom mekkora volt a táv, amit lementünk. De ez nem is lényeg, sok dolog történt, de semmi olyan ami említésre méltó. Kb. délután egyig voltunk, aztán elindultunk visszafele.
A buszon az út hazafele gyorsan telt, hisz Jovi és én is full fáradtak voltunk.
A nap nagyon jó volt, én nagyon élveztem és csajok is az elmondásaik alapján. Jovi meg aztán végképp. Sokat nevettünk, fotózkodtunk(én zaklattam a többieket ezzel :D). Imádom az őszt, az erdőben látott színek... hát egyszerűen szavam elakad.
De hozok képeket, meséljenek azok. | ||||||
| kis csapatunk, nélkülem :D |
 |
| Erdő... |
 |
| ...erdő, színes erdő |
 | |
| ferde, de látszik milyen köd volt :) |
