Kiskutya nagyvárosban-egy adag szocializáció

Jovi az egyetem előtti fal-korláton :)

Ezt meg a csütörtöki napon ejtettük meg. Kics (nagy) kutyám felkísért engem a drága szlovák capital citybe. Busszal utazva.

Hogy miért is Pozsony? És mit keresett ott Jovi?

Bekellett futnom az egyetemre beiratni a jegyemet, vagyis reményekedtem, hogy ezútttal siker övezi a próbálkozást. Hát nos a csütörtöki délelőtt tikkasztó hőséget hozott. Gondolkodá-gondolkodá a részemről, fel-e vigyem felhőcskét, vagy ne. De pár hányás-vetés után, a kerék az igen mezőn ért véget.

11:50-kor induló buszra felszálltunk, ami Jovi első buszozása is volt egyben. Egy mosolygó sofőr, sőt vigyorgott mint egy épp vidám kedvű kisgyermek. A buszon a legtöbben meg csak ámultak, párnak a szeme hullott ki, páran pedig az állukat keresték a busz padlózatán. Jovi pedig, hát neki hiszti-hiszti, satufék. De amint megszabadítottam a kínzóan fogva tartó szájkosártól emelkedett a kedély és már csak a lifegés maradt. A buszban irtó meleg volt, meg is ijedtem, hogy bírja majd Jovi az egy órás utat. De szerencsémre kifogtam egy jó helyet a buszon, mert nyitva volt a tetőajtó és kellemes szellő fújdogált. Jovi így egészen jól bírta, félúton be is aludt és teljes nyugalommal utaztunk.

Első megpróbáltatása a buszozás, tehát 90%-os teljesítménnyel végezte.

Hát a második próba már keményebb volt. A hangos városi forgalom, a sok ember. Forgott a feje erre-arra, kissé el is tévelygett a tekintete jópárszor. De ha szólítottam, akkor rögvest figyelt, bár néha tétovázott.

Hát a harmadik próba, ami talán a legnehezebb volt neki: a városi tömegközlekedés. Vettem jegyet neki is és magamnak is, próbaszerencseképp nem adtam rá a szájkosarat. Szerencsére nem is jött az ellenőr. Hát klimás busz, a sok ember egybepréselve. Eléggé megviselte, szinte végig lihegett mint egy eszeveszett. A fülei hátracsapva és nyál csorgott a pofijából. Ennek amint tudtam véget is vetettem, nem akartam túlságosan lestresszelni.

Majd elsétáltunk a suliig, először a suli előtti falnál helyezkedtünk el, vagyis annak a tetején. Kicsit hagytam pihenni, majd uzsgyi neki a sulinak. Jovi egyetemre ment. Körbejártunk, de persze a tanár az sehol, ismét. Majd kint mentünk a falhoz, ahol kapott vizet és felhelyezte magát a fal tetejére és bevágta a szundit. Én pedig vártam a csoporttársaimra, hátha közben újra felbukkan a tanár, meg egyébként is meg volt beszélve a találkozó. Csoporttársak-barátnők befutottak, közbe a tanár is. Így gazdagodtam egy A betűvel. Amíg a többiek a tanárnál voltak, mi Jovival újból az épület előtt, ahol egy holland párocska "kapott le" bennünket. Konstatálták milyen nyugis és okos fiú, de ez mellett milyen szép is. Említették, hogy nekik is van otthon egy 50% borderük ( a másik 50% német juhász (= ) és már 12 éves, de még mindig szereti a gazdanéni cipőcskéit rágni. Ezen nevettem, mert nálunk is van cipőrágás szindróma hiába tiltom le folyton, az valahogy jó és fontos és kell. Amit említenem kell a csevej angolul folyt, magam is meglepődtem, hogy működött az angolom, annak ellenére, hogy szinte sose használom és már nagyon rég is tanultam, de megértettek és ez a fontos, nem? :)

A suli utáni akciók után két barátnőmmel nyakunkba vettük az egyetem melletti, a Duna parton fekvő bevásárló központot ahová szabad bevinni kutyát. Ez egy újabb jó lehetőség volt szocializációs témában. Egy kiadós mekizés után, amit a Duna parton fogyasztottunk el. Fogtam felcsomagoltam az akkor már félhulla kutyát, valahogy eljutottunk a buszállomásra. De jó bent egy busz, örömködés fel is rá. És lám ugyanazon busz volt amivel jöttünk. Így tudtam hova is kell ülni, helyet elfoglaltuk és mindketten rögvest el is aludtunk és egészen hazáig alvás volt, legalább is Jovi részéről minden bizonnyal.

Haza érve pedig hullává váltunk, este már csak Molly ment sétálni anyukámmal, mert Jovi kipurcanva feküdt a kanapé lábánál.

A mai nap pedig a szokásos sétánkon voltunk, csináltam telefonnal egy-két képet. Minőség a mínuszokban, de nem érdekes. A lényeg ami rajta van :).

Jovi behívása szinte maga a tökély, kifogástalan. Első szóra sarkon fordul és galloppol vissza hozzám, vagy rohan ha mondjuk a búzatábláról hívom vissza. A trükkjei gyorsulnak, pontosulnak. Ügyes a legény. Persze sosincs olyan, hogy minden pöcc-röff, valaminek el kell romlani. Hát ez ebben az esetben is így lészen.  Sok dologban visszafejlődés, mintha egyik a másik kárára menne. Na majd megnyomjuk kicsit, mert egy cseppet hanyagoltam az igazat megvallva az elromlott dolgokat. Szóval némileg az én hibám is, hogy így alakult.

És akkor pár képecske:

Móka, a vigyori napkirálykisasszony

Pózoljunk farönkön, vizesen és koszosan