És monda: Légyen világosság...

... és lőn világosság!

 Na végre sok borongós nap után, és pont akkor amikor lett egy kis időm kisütött a nap, ami egyenlő, hogy irány kifelé a természetbe és fényképezni. Igaz csak a kert végéig jutottam, de nem rossz az sem :) Aztán a fotózkodás után, és miután megebédeltünk kivittük öcsémmel az ebet és az autót egy sétára az erőmű alá. Ide a gépet már nem vittem  magammal, mert nincs hozzá tatyóm és azért féltem. Hát nem kis anyagi értéke van, én meg óvom, amennyire csak lehet. Tiszta megszállott vagyok:).

Itt Mollynak elgurult a gyógyszere, olyan, hogy lábfájááás? Dehogy létezik, mint a gazella ugrabugrált mindenfelé. Hát egyefene engedtem neki, mostanában amúgy is póráz büntibe volt. Tehát csak szigorúan pórázon sétáltunk, semmi eszetlenkedés. Ennek több oka is van. 

1. A lábikója fájdogált.

2. Nagyon szemtelen és szófogadatlan mostanság.

3. Behívásra reagálás? Nem létezik.

4. Kóborkutyák

Kint a Dunánál, persze ez az eszement vetette már volna bele magát a jeges vízbe. Én nem tudom, mit gondol. Vajon mi járhat abban a bamba nagy fejében? :). Misztérium retriever. Egyértelműen. Aztán másztunk dombot, vagyis kavicsfeldolgozónál rakásokat. Egész jó volt, hogy oda-vissza futkosott a meredek domboldalon. Aztán jegeltünk egy keveset, voltak szép taknyolások... főleg én, mert hát húzasd magad az öcséddel a kutya pórázán. Aztán vissza a kocsihoz, közben egy kis kitérő az őzek etetője felé, hátha találkozunk eggyel, de sajna lábnyomokon kívül nem nagyon találtunk semmit. Majd zsupp be az autóba. Nekem meg a hátsórészem bekeményekedett, egy tűt nem lehetett volna belebökni. A töltés kegyetlen jeges-csúszós, havas volt. Csak úgy korcsolyázott rajta at autó a jó kis téli gumikon. Hát és az út meg van olyan 5-6 méter széles.

Kész kaland volt átevickélni rajta. Valahogy odafele nem vettem észre. Visszafelé annál inkább.

Egy szomorú hír :(

Molly kutyám legjobb barátosnője, 3 napja elszökött otthonról egy vizsla elcsalta. A vizsla előkerült. Jenny nem. Senki nem látta, nem tud róla semmit. El mennék keresni, mert én is nagyon szerettem őt, de sajnos nem tudom, hogyan és hol. Én csak annyit tudtam tenni, hogy szóltam a vadászoknak az tegnapi sétánk alklamával, ha látnák akkor próbálják meg elkapni, és hívni engem. Remélem előkerülsz Jenny!