At the beginning - Újra neki kezdve

*
*
*
Nehéz belekezdeni részemről az efféle dologba. Tekintve, hogy párszor már elkezdtem blogolni, de egyetlen egyszer sem volt folytatása neki. Ezután kérdezhetik sokan maguktól, akkor vajon miért is kezdek bele újra. Egy rövid magyarázata van a dolognak- megkértek rá, és hát mérlegelve, de elfogadtam a kérést.

Íme, hát látszik, nem ?:D

Nem is tudom mit írhatnék ebbe az első blogbejegyzésbe...

Talán-talán... Nem is tudom.

Azt hiszem kezdem az egyszerűség kedvéért egy kis bemutatkozással.

Becsületes nevem: csak egyszerűen Csilla

Kor: most húzom az utolsó 10-es évemet ( 19 vagyok, ha valaki nem értené :))

• Hobbi: 5 dolog van amit szeretek, imádok és részben ezeknek is élek, és mondhatni róluk fogalmazom majd ide meg a gondolataim jó néhány részét...Az első és egyben legfontosabb, az állatkáim : Molly kutya és Joe cica. Közülük is leginkább Molly, aki pontosan a mai napon töltötte be a 8 hónapos kort, és fajtáját tekintve egy golden retriever (bár törzskönyv nélkül, amit ma már úgy gondolom, nem tettem helyesen)- de Mollyról nem tudnék már lemondani sehogy sem. Még akkor sem, ha kiderülne, netán nem fajtatiszta.Ő az én kincsem, az életem része, ami nélkül nem is volna már az ami mostanra vált. Az első kutyám, így örökre ő lesz nekem a legkülönlegesebb, a legszeretetreméltóbb és senki se fogja tudni átvenni a helyét itt bent, mélyen szívem egy kis emlékfiókjában. Vele tanulom, milyen is az, ha az embernek kutyája van, tőle tanulom milyen is az, feltétel nélkül szeretetet adni, és én cserébe viszont tanítom ( legalább is igyekszem), hogyan is tud beilleszkedni ebbe a csúfondáros világba, ami tele van rejtélyekkel és titkokkal, amik arra várnak, hogy mi együtt felfedjük őket.

• Mondhatni, hobbi író vagyok. Nem tudom elképzelni, azt, hogy ne írnék. Akármilyen történet, akár egy kis szikra pattan a fejembe, muszáj leírnom. Egy-két író versenyen részt is vettem, nem eredménytelenül. De nem tartom magam jó írónak. Kedves magyar tanárom megfogalmazása a fogalmazásomról: "Hogy ennyire bugyuta legyen valami!" - tehát ő már csak jobban tudja :P. Jelen pillanatban is történetek tömkelege vár a laptopom agyán, jó részük befejezetlen, a másik fele befejezett bár, de folyamatos csiszolás alatt van.
• A harmadik az nem mást mint, amiben az amatőr és kezdőnél is sokkal-sokkal gyengébb vagyok a fényképezés. Bár a gépem se egy nagy ász, de egyenlőre (és nem tudom meddig) nincs meg a látásom a széphez, a pillanatokhoz, a élethez, de a tudásom se a fényképezés tudományáról. És én nem vagyok egy BoVa (Kukorica :P), Berzsián, Donalexew akiknek csupa-csupa szép képeik vannak, akik értenek hozzá.

• Olvasni, merengeni számomra olyan akár egy elmerülés egy másik világba, ahol azt képzelhetsz magadról, amit csak akarsz, azt láthatsz amit csak elképzelsz.Képzeletednek csak a csillagos ég szab határt, ja és persze a könyv írója, aki megírta a történetet. Csodás érzés, nekem legalább is mindenképp.

• Az utolsó dolog, nem más mint a ZENE. ZENE. ZENE. Ami nélkül nem is élet az élet, nekem. Ha nincs nálam a zenelejátszóm, észreveszem magamon, hogy függőség jelei mutatkoznak. Pont amikor nem kapom meg a napi kakaó/kávé adagom. Megfájdul a fejem és mindenhol egy kis zeneforrás után kutatok.

Nevezzetek ezekután furcsának, vagy eszementnek. Ki és hogyan viszonyul hozzám, én úgy fogom viszonyozni, bár eléggé egy olyan ember vagyok, aki még azt is megvédi, akit mindenki más támad, és nem is érdemelné meg, hogy védjék.

Próbálom mindig a jót keresni az emberekben!