Nem jön össze...

Akartam csinálni egy videót a téli DD parádéra, de nem jön össte. Pedig Molly szépen megcsinálni mindent, direktbe is gyakoroltam vele az egészet...

Sajnos én olyan gyakorlatot találtam ki, ami eléggé térölelő tehát mozgok mindenfelé és ehhez mérten a kamerát valakinek kellene kezelnie. Nos hát senki nem volt hajlandó nekem segíteni, mondjuk megszoktam már, hogy fél napokat könyörögjek, hogy arra a pár percre valaki segítsen, de senki. Így hát mepróbáltam egyedül. Nos az egyik felvételen vagy a kutya hiánbyzik, vagy én, vagy csak félig vagyunk benne, vagy egyáltalán, aztán próbáltam újra felvenni, de akkor már ideges voltam egy cseppet és Molly egyáltalán nem akart semmit megcsinálni, így tehát lefújva az egész dolog. Sajnálom mert hát azért végre ez lett volna az amivel talán kicsi mutathattuk volna, hát azért mi is tudunk valamit. Igaz csak egy keveset, de legalább ez is valami lett volna.

Hát most már nem fogok...

Sanyarú sorsú kiskutya

Olyan rossz dolga van neki. Sokkal jobb gazdát érdemelne :(. Mi csak kínozzuk, hát élet ez? Kérdem én, nem tudom miért nem szökött meg még eddig és keresett magának egy sokkal jobb otthont, ahol nem kell a kandalló előtt feküdnie, a meleg szobában. Ahol, nem kap potya falatokat, és nincs megsimogatva, meg tutujgatva minden egyes percben.

Ez nem kutya élet! :(

Én sem bírnám, Molly nem tudom miért érzi magát ilyen mostoha körülmények közt jól!

Szerelem száll a levegőben :)

Nos nem épp, de mondhatni lett egy vőm, egy Gyula nevezetű. Ő is azok táborát bővíti akik szőkék és okosak, egyszóval, vagyis kettővel élve egy golden retriever. Becses neve Gyula, de mindenki csak Gyuszinak szólítsa, de hallgat arája nevére is. Miszerint kiabálom: "Molly, hozzám!". Nem egy Molly csapódik a térdemnek, hanem egy ifjoncka, kis vehemens állatka.

Egész kicsinek találkoztunk vele, a parkban, a gazdája szólított le minket, aminek most már nagyon örülök. A drága kiskutyám tud kivel flörtölni, dominázná, van ki felett anyáskodni, van kit leteremtenie. Pedig Molly sose kedvelte a kanokat, és Gyulát egyből elfogadta, rajta kívül egyedül Márli volt csak akivelvjól e meg volt. Mondhatni szerelem volt első látásra mindkettejük részéről, mert amit műveltek, amiket meg engedett eme kis jószágnak hát azt még a barátos labradorjával se csinálta sose. A legviccesebb a kettejükben, hogy az egyik perverzebb mint a másik. Molly nem egy gyakorlott eb az ilyenekben, mert nem nagyon hagyom neki, ha " a uralkodniakarokrajtad" perceit akarja élni. De Gyuszesznél hagyom, mivel a kiskrapeknak 4 hónaposan megmutatta milyen is az amikor egy fickó azt mondja: "Húúú magamévá tettem egy nőt!" Bár szegény Gyuszi kezdeti nehézségei akadtak, főleg az irányokkal, hogy melyik oldalról kezdjen neki, meg a méretek sem stimmeltek. Molly jóval nagyobb volt, míg Gyula akkor még kisebb. Így hát az ebem szeretet akart kapni, muszáj volt megalázkodni és hemperegve adta Gyula tudtára:" Igen bébi a tied vagyok, csakis a tied senki másé!"

Nos azóta fordult egy cseppet a kocka. Gyuszi mostanra már több mint 7 hónapos, a mérete épp kezd tökéletes lenni és Molly kezdi átvenni a házsártos feleség pozícióját, szinte papuccsá neveli a tisztelt Gyula Urat.

A legviccesebb ebben a megismerkedésben, hogy Gyuszi gazdáival is elég jóban lettem, pedig jó pár évvel felettem járnak, de nagyon kedves emberek és egészen sokat tudok rajtuk nevetni. Tehát én úgymond barátokat találtam, a kutyám meg egy udvarlót, így van ez jól.

Emlékkép...

Kis összeállítás képekből az utóbbi pár hónapot vissza tekintve :) Majd szöveget is rakok hozzá amint lesz időm ( az egyetem lefáraszt agyalig, így már a szövegen nehezemre esik gondolkodni)

Havacska-havacska-havacska

Végre megérkezett az idei tél (vagyis még hivatalosan ősz :) ) első hava. Harry Potter hetesen voltunk mikor is hazafele jövet már óriási pelyhekben hullott, mostanra pedig már minden hófehér és még mindig hulllik.

Végre-végre hózik-hózik!!!

Ez egy tavalyi kép, de most is kb. ekkorka hó van/volt. :) Idei havas képem még nincs és egy darabig nem is lesz :)

Még csak semmiség, de muszáj megmutatnom :)

Ezt a videót ma fedeztem az egyik fórumon, ahová szoktam írogatni (szlovákiai) meg olvasni. Kíváncsiságból belelestem és elámultam, bámultam nagyon tetszik, nagyon bejön... egy ilyet én is elfogadnák az már biztos és íme a videó, egy kis border collie főszereplésében :) Avahi Mirus Lumen


KAAAATTTT!!!

És láám mégsem lészen itt a Véég...

El sem hiszem, de megteszem. Újra elkezdek blogolni. Pedig nem állt szándékomban, semmiképp és úgy nem is hiányzott, meg időm se lett volt / nincs is.

De a minap véletlen idelestem, csak úgy kíváncsiságból, hogy milyen érzést is kelt bennem. Hát rögtön leszedtem a kinézetet és egy újat szerkesztettem. Kicsit talán őszieset, de nem is tudom. De a lényeg, a lényeg újra kedvet kaptam az íráshoz. De nem kell olyan nagyon sok frissre számítani, mert az időm korlátolt. Ugyanis szeptembertől már egyetemi hallgató vagyok, egy épp nem számomra alkalmas egyetemen, tehát elég sokat kell tanulnom, meg hát sokat utazok odavissza és aztán az állatkáim igényét is igyekszem kielégíteni.

Amint lesz egy kicsit több szabadidőm, igérem hozok egy teljes beszámolót, ami velünk történt a kihagyás alatt. Nem sok, elenyészően kevés, de azért akad msélni való :).

Tehát akkor a blogom újra aktív, remélem nem kergettem el senkit és remélhetőleg fogják páran olvasni, ha nem is hát nem baj. Majd csak az idővel újra kialakul.

Még végszóként, a falkánk megnőtt egy taggal. Egy fekete kiskandúr személyében, aki 2010. augusztus 27-én látta meg a világot. A becses neve Bandi(Ta), mert egy kis rosszcsont  és hát egy kandúr-Bandi :D.