2012. január 1., vasárnap

Új s mégis a régi, avagy az év utolsó és első napja

Hát igen ez is elérkezett, a 2012-es év, én mégis a 2013-at várom, hogy miért is? Hát az titok. De ezúton szeretnék mindenkinek:
Boldog és sikeres Új Esztendőt, szebbet és jobbat mint amilyen a 2011-es év volt!

A tegnapi december 31. napunkat egy évzáró sétával zártuk. Szikrázó napsütés, meleg akár egy kellemes kora tavaszi délutánon. Nem épp télies. Hiányzik is már a hó. A sugarak csak úgy csalogattak minket a természetbe így Sámuelt és Móka felnyalábolva a nyakunkba vettük az erőmű és a Duna környékét.




A Szőke hát boldog-boldog volt. Fel-le futkosott, hisz már régen voltunk természetben. Javarészt csak a faluban sétáltunk az elmúlt hetekben, mert minden csupa lacsant és sár és dagonya. 

Ez mondjuk eléggé meglátszott a viselkedésén, mert teljesen szét volt esve ami a figyelmet és fegyelmet illeti. Megjátszotta a szelektív hallású kutyukát. Hát ebből is látszik, hogy mostanában kicsit több volt megengedve neki, mindannyiunk részéről. Elkanászodott a gyerek, de majd megtanítom én kesztyűbe dudálni, az én fejemen nem fog táncolni. Ami ezt illeti, mostanában egyre több kutyával akar folyton dominázni, ami az útjába kerül jól lemorogja, és saját magát nem engedi, hogy megszagolják. De őt bárki. Kissé uralkodóbb lett, a játékait védi más kutyákkal szemben, sőt más kutyák játékait is. Eszetlen állat.

És ami az új évet illeti? Természetesen nekem is mint sok mindenki másnak vannak kívánságaim, fogadalmaim ezzel kapcsolatban. De csak olyanok, amik valóban megvalósíthatóak és csakis rajtam állnak. Néhány fontosabbat közzé is tennék itt ha nem gond és valakit érdekel :).
Nagyon szeretnék a suliban a legjobbat nyújtani, ami csak tőlem telik.
Bár kilóval kevesebb jó volna, nem is kinézet miatt, hanem azt hiszem jobban érezném magam tőlem, kicsivel több önbizalom.
Gyarapítani a tudástáram a fényképezés témában, és Samukát többet és sokkal tudatosabban használni, mint eddig.
Szeretnék Momóval sokkal több helyre, akcióra, eseményre eljutni és mélyíteni ezáltal a kapcsolatunkat.
- Tán erre már az is jó lesz, hogy amint melegedik és tavaszodik irány Győr és az agility pálya, és az edzések, amolyan szórakozás és gazdi felkészítése a jövőre; gyanánt.
És végül de nem utolsósorban, kimondottan erre a napra tartogattam, hogy megosztjak, amire már kissé hosszabb ideje készülök (közel 5 éve komolyan elhatározva).
Az idei év egy változást tartogat falka ügyben. Hosszú évek óta vágyam egy kimondott fajta. Még hozzá egy terelő pásztorkutya, a border collie. És egész pontosan ez úgy néz ki idén végre valósággá válik. És vele már tényleg tudatosan szeretnék dolgozni, mindent pontosan és jól felépíteni, és amit Mollcsánál elrontottam igyekezni kiküszöbölni.
Hogy ki lesz az? Mikor érkezik? Lány-fiú? És honnét? Nos ez még a csillagokban, vagyis csak az érkezés dátuma, többi a fejemben van. De idén már mindenképp együtt töltjük a Karácsonyt és mindenféle ünnepet.
És miért pont a border? Mi is a célom vele?
A borderek hosszú ideje elvarázsolnak, már Mollcsa előtt is azt szeretettem volna, de nem éreztem eléggé felkészültnek magam hozzá. Nem fogom itt ecsetelni, hogy estem szerelembe a fajtával, de az utóbbi évek nagy része azzal telt, hogy tanulgattam, odafigyeltem, kérdeztem és érdeklődtöm milyenek is ők. És egyre ahogy előre haladtunk az éreztem, igen jól választottam. És nem az okossága és kinézete az ami megfogott. Eddig akárhányukat megismertem, egytől egyig lenyűgözött. Tiszta már függővé váltam. És ha már border, akkor aktív élet. Tetszik a frisbee, és az agility tehát adottan akkor irány a pálya. És várni fogom, mit tartogat a jövő.
Állunk elébe, Mókával és a leendő új családtagunkkal, barátunkkal. Igaz Molly? :) VUFF :D.

2011. december 28., szerda

Az új barát

Ez már több mint egy hete történt, de ugyebár időköz karácsony is volt, meg az azelőtti készülődés.
Most meg tanulok a vizsgáimra.
Na de most kivettem egy kis szabadot és így leírom.

Szóval akkor megismerkedtünk Pompommal, aki az egyetemi csoporttársam 7 éves keverék kutyusával.
Már régebben is akartuk összehozni a közös sétát, de időszűke miatt elég nehézkes volt. Na de így szemeszter végén sikerült és ez e lényeg.

Mivel Pompom nem épp egy engedelmes kutya :D, így ő végig pórázon volt, míg Móka szabadon. Játszottak volna egy nagyot abban biztos vagyok. Mivel az első pillanattól kezdve jó barátok lettek. Molly mindjárt játszani hívta, és nem vicsorgott rá, hogy hagyja békén. Persze Molly mindjárt a lényegre tért. A kis  könnyűvérű szőke nő, nem tud paracsolni a vágyának. Így szépen megmutatta Pompomnak ki is az úr a háznál. Lényegében az egész séta erről szólt. Szegény kutty, csak lesett mit művel vele ez a szőkécske. 7 éve alatt nem találkozott ilyennel, erre ez a szerelmével ostromolja. Hát ilyet. De csak egy fél óra kellett, és fordult a kocka. Pompom is bepróbálkozott, úgy látszik csak kérette magát :D. Persze ez a lánykámnak már kevésbé tetszett, így megmutogatta Pomnak micsoda szép ápolt fogacskái vannak, és milyen szépen tud vigyorogni-mosolyogni :D.



2011. december 22., csütörtök

Pillanatnyi fehér ruhába burkolózott táj...

Megérkezett tegnap előtt az első hó. De ahogy megjött úgy el is tűnt, már csak  egész kevés van belőle. Így nem nagyon tudtuk kiélvezni. Épp kedd reggel volt 15 percem rá, hogy élvezzem. Így gyorsan kaptam a gépet, a kutyát és irány a kert.Sajnos közben Samuka ki(le)merült a nagy hidegben. De legalább megörökítve az első havazás. Móka kutya kiélvezte természetesen, fetrengett balra-jobbra. Mindehogyan.
Hétvégén Móka kutya teljesen ki volt, egész csúnyán megbetegedett. A szombat éjjelt végighányta. Teljesen bágyadt volt, lázas, fekvős. Teljesen ki volt, se enni, se inni. Csak feküdt. Egész vasárnap is így volt, de hétfőn már a kutyakozmetikushoz menve egész szépen helyrejött, reggel már ugatott-bufogott :).
A kozmiban szépen meg lett fürdetve, a nyakán és farkincán szépen kiigazítva a szőre. Igazán olyan volt, mint ha egy párnává vált való, ölelegetni való maci. Akinek még vanília illata is lett :D.









2011. november 22., kedd

Történet a nagy semmiről...

Nincs mit mondanom... Unalom és unalom... vagyis mostanában filozofálgatok, elmélkedek, olvasgatok, nagyszabású terveket szövögetek, ezeket alapozom, de ennek csak egy töredéke érinti a kutyás életemet így nem fogom itt ecsetelni, mert a blognak semmi köze hozzá...

Helyette egy újabb videó, a már elmúlt szép színes napsütéses őszről, mivel mostanában már csak borongós-nyálkás-vizes és ködös.

Íme:



Jah igen, és úgy néz ki nőni fog a falka, valamikor az elkövetkezendő egy év során, hogy kicsoda-micsoda meglátjátok ;)

2011. november 4., péntek

Aranyerdő, barnaság


A minap megejtettem Mollkával egy rövidke sétát, és előtte felraktam töltőre a Samu aksiját ( igen a fényképezőm neve :D ), hogy nehogy megint az utolsó pillanatban hagyjon cserbe. 
Így hát magamat, az ebemet, és a Samut felnyalábolva nekivágtunk széles-e világnak. Kalandunk során megküzdöttünk szörnyekkel melyek vörösen izzottak, hatalmas sokszárnyú lények, melyek fejet és lábat nem kímélve lendültek támadásba. De az ádáz harcból kikerültünk győztesen, hála a titkos fegyverünknek. Vagyis a lábaink. Iszkire, nyakba kaptuk őket és rohantunk árkon-bokron át. Már szinte alig bírtuk, épp csak nem már a tüdőnk sikítva kérte, adjunk már neki egy leheletnyi szünetet. Így is tettünk. Én, a nagy bundájú malaclény móka, és hű kísérőnk Sámuel. A bundás Móka kimerészkedett a lombok közé, végigpásztázva gesztenyebarna szemeivel a közeli tájat, rájött, hogy a veszély nem múlt el. De hozzánk való visszatérte után, minden gond és minden baj amit érzett elszállt. Én és Samu a tekintetét nem tudtuk mire vélni, majd követve tekintetét szemeinket és lencséinket oda vezetve lélegzetvisszafojtva egy csodát véltünk felfedezni. 
Szemeink elé tárult az arany erdő, melyet a nap aranyban fürdetett, és ami csak ritkán jelenik meg a természetben. Egy kincs volt. Az aranyban fürdő fák, a barnásan csillogó fű és az üde zöld repcelevelek közt melegség járt át minket. Samu csak úgy ontotta magából az emlékképeket, a bundás Móka pedig vidáman kacarászva kémlelte, tárta fel ami csoda minden egyes szegletét. A veszélyről elfelejtkezve, átadtuk magunknak az áhítatnak, a mámornak amit ez a csoda váltott ki.
A nap bujdoklásával sajnos az aranyerdő is aludni, elrejtőzni készült, hogy egy új napon pihenten, teljes pompájában ragyogva ismét feltárja titkait új és kíváncsi lények előtt. Mint eztán kiderült, menedékként szolgált a sokszárnyú veres szörnyek ellen. Magába zárt minket, egy külön kis világba.
A hazaút bizonytalan volt, a sok megpróbáltatás fáradttá és lassúvá tett minket. De hála a bundás malackánknak és az ő utánozhatatlanul tökéletes szaglásának, melynek a világon párja nem lészen, az este már meleg kuckónkban töltöttük. A gőzölgő tea, és roppants táp mellett Én, Samu és Móka boldogan konstatáltuk: Sosem feledjük az Aranyerdőt.

És íme Samu műve, amikor a bundás malacka felfedezi micsoda szépséget találtunk.
És végtére nem feledkezzünk meg Samuka munkájának eredményéről, íme: