Igazán eldönthetné már az időjárás, meg tavasz anyó, hogy mit akarnak. Mert elég kesze-kusza idő van az utóbbi napokban.Eső,
óriási szélvihar,
repkedő száraz ágak,
hóhullás néhány pillanatra,
napsütés,
egy pulcsis idő, aztán megint eső,
azután fagy.
És így legyen az ember okos aztán, hogy most akkor mi van, vagy mi sincs. Azért remélem helyrepofozódik mihamarabb már ez az idő, mert nehéz így bírni. Mondjuk a mai nap egész szép volt, sütött a nap hét ágra, de a számat elhagyó levegő formát vett fel, szinte mondhatni megfagyott olyan hideg volt. Persze azért a séta élvezhető volt így is.
Csak egy-két embert igazán nem értek. Elmegyünk a hídon be a parkba, ott találkozunk egy Sátán névre hallgató staffordshire terrier, aki amint elmentünk előtte mint egy bolond elkezdett rángatózni a pórázon, nyálzott, ugatott mint egy vadállat, na erre mondom, hogy jó kis szocializált kutya.
Lényegtelen, bemegyünk Mollyval az erdőbe, ahol levettem róla a pórázt, 5 percbe sem telik bele, jön a srác a kutyájával utánunk ugyanoda, a kutya póráz NÉLKÜL, meglátta Molly-t és elkezdett felé rohanni mint egy eszeveszett, Molly csóvál a farkával azt hitte biztos, hogy a kutya játszani akar, de egyből látszott, hogy nem. Pórázra kaptam Molly-t és ráordítottam a srácra, hívja vissza a kutyáját, hát a kutya nem ment vissza, de megállt tőlünk jó néhány méterre vicsorogva, morogva. Na ekkor már Molly is elkezdett akciózni, vagyis mögém bújás és hátracsapott fülek, aztán a srác befogta a kutyáját, de a gazdáját megmorogta, és egy bocsánat vagy valami nélkül továbbment és látom megint elengedte a kutyát, de az szerencsére nem jött vissza. Aztán inkább maradtam ott Móval egy helyben egy ideig, és fényképeztem egy keveset.
Néhány fénykép drága Joe ciccemről, aki majdnem itt hagyott minket, nem kevesebb mint három hete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése