Valamit másképp kezdek látni. Másnak látom magam, másnak a kutyám- a barátomat.
Vajon mi váltotta ki ezt? Mi ez az érzés itt bent, hogy az érzem, hogy valamivel kiegészültem, valamivel gazdagabb, és talán jobb is.
Talán, hogy elkezdett bízni bennem, és én is másképp tekintek rá? Már nem úgy, mint a barátomra, akinek ezt és ezt akarom megtanítani, belesulykolni és ha nem megy csalódás-csalódás.
Valahogy elkezdett ez nem érdekelne, ha nem megy? Nem baj barátom, te sem vagy tökéletes, ahogy én sem, hibázunk, és hibázni csak az tudd aki próbálkozik. Nem vagyunk tökéletesek, külön-külön. Te még ha nem is vagy az valójában, mégis az vagy, én nem. De együtt egy egészet alkotunk, egy csapatot, ami már megközelítheti a tökéleteset. De tudod mit, ha nem vagy tökéletes a valóságban, majd leszel az az álmaimban, és élni akarom az álmomat, ahol te leszel egyik címszereplő, mindennek a kiindulópontja.
Szeretlek, és örülök, hogy vagy nekem, hogy elfogadsz minden hibámmal együtt, és lehetőséget adsz arra, hogy bizonyítsam, igenis képes vagyok rá.
Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése