Mivel mostanság ugyebár akadt egy-két gubanc a behívás szinte semmivé vált. Így szinte újra belé kellett vernem a drága ebecskémbe. Sajnos ez elég nehézkesen kezdett alakulni tekintve, hogy annyira orros állat, hogy ahol csak lehet az beletúrja és fel nem emeli. Ilyenkor nagyon szörnyű vele, mert ha még lyukat is talál, akár ürge-vakond-egér lyukat. Extázisba esik, és elkezd ásni, olyan mint egy disznó aki az orrával túrja a földet. Lökött malackám.Tehát először a maradásból kezdtem, lassan apránként. Emeltem a távolságokat, és mindig aztán amikor már adott távol volt tőlem, hívtam magamhoz, olyankor persze futott mint az oroszlán a gazella után, csak nem állt meg mellettem, hanem tovább futott. Persze ezt csak akkor kezdte el amikor már nagyon távol voltam, olyan 30 méterre is akár. Így visszamentem a távolságban. Közelebb mentem, de ekkor már az erdős részen próbálkoztam és bementem egy fa mögé mondjuk, míg ő "maradj"-ban volt. Hát ez bejött, ekkor már odajött, nem futott túl rajtam. Ilyenkor mindig óriási dicséret. Így lassan-lassan lekezdtem a távolodást újra a nyílt terepen és láss csodát, a fenekemben volt. Le nem tudtam rázni, bújt, puncsolt és hízelgett.
Gondoltam magamban, hát akkor kezdjük a nehezebb részt, behívás olyankor mikor nem figyel. Ez viszont már nagyon nehézkesen indult, így gondoltam kipróbálom a klikkert erre a feladatra. Így minden egyes kis rezdülést megtudtam pozitívan erősíteni. Ha csak egy kicsit is reagált, felfigyelt, a fülét hegyezte. Persze nem klikkeltem rá mindenre. Ahogy haladtunk, úgy egyre már csak a nagyobb dolgokat jutalmaztam. És szóban is dícsértem, hogy szuper ha megindult a felém. Mostanra még nem maga a tökély, de rajta vagyunk a dolgon és használ.
Figyel és jön ha tapsolok, fütyülök. Így talán kipróbálom a kutyasípot. Már be is szereztem egyet, csak tanácstalan vagyok, hogy is nevelhetném rá. Úgy mint a klikkert? Hát majd utána olvasok :).
Jah kapott Móka kutyám egy új játékot, házi gyártású tépőjáték polár anyagból. Nagyon szereti is, pörög rá.
ő itt pedig a szomszéd kutyus aki úgymond a tanítványom, egy elmebeteg labdabolond, aki helyből ugrik két métert, de nem ám a levegőbe. Ááá, dehogy. Hanem a jó ember nyakába, aztán halálra nyal. Veszélyes állat. Egyébként a neve Szimat (tetszik ez a név, kis gazdija adta neki).
És mivel csináltam a cicákról néhány képet itt vannak a félfarkú Barka(Joe) és a Brandy, akarom mondani Bandi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése