2011. október 1., szombat

Dilemmák és miegyebek...

Persze orvoshoz járni nem poén főleg nem ha minden héten majdnem ott van az ember már lassan. Hol az egyiknek ez a baja, hol a másiknak az. Legalább rá lehet fogni, nem unalmas az élet. Zajlik, mint ahogy annak a rendje tartja és ad némi mesélni valót. Bár egyáltalán ilyenről nem álmodom. Nem ilyeneket akarok mesélni, ha jobban belegondolok... azt hiszem, nem is fogok.


Jah igen és szakadjon rám az ég, hulljon piros, nyeljen el a föld, jussak pokolra vagy bármi ilyenjellegű dolog. Ha!Ha még egyszer azt kimerem ejteni a számon: Nahát milyen jó is, lassan 3 hónapja nem voltunk dokinál!
Mert ezután aztán állandó látogatók vagyunk, szinte mindig.
Komolyan jobban utálok már odajárni mint a kutyám és az nagy SZÓ, mert ő tényleg ki nem állhatja. Foggal-körömmel védekezik ellene. Eddig nem értettem miért, most már tudom és megértem és ami a legjobb EGYETÉRTEK vele. Teljes mértékben...

2011. szeptember 11., vasárnap

Más lett valami...

Valamit másképp kezdek látni. Másnak látom magam, másnak a kutyám- a barátomat.
Vajon mi váltotta ki ezt? Mi ez az érzés itt bent, hogy az érzem, hogy valamivel kiegészültem, valamivel gazdagabb, és talán jobb is.

Talán, hogy elkezdett bízni bennem, és én is másképp tekintek rá? Már nem úgy, mint a barátomra, akinek ezt és ezt akarom megtanítani, belesulykolni és ha nem megy csalódás-csalódás.

 Valahogy elkezdett ez nem érdekelne, ha nem megy? Nem baj barátom, te sem vagy tökéletes, ahogy én sem, hibázunk, és hibázni csak az tudd aki próbálkozik. Nem vagyunk tökéletesek, külön-külön. Te még ha nem is vagy az valójában, mégis az vagy, én nem. De együtt egy egészet alkotunk, egy csapatot, ami már megközelítheti a tökéleteset. De tudod mit, ha nem vagy tökéletes a valóságban, majd leszel az az álmaimban, és élni akarom az álmomat, ahol te leszel egyik címszereplő, mindennek a kiindulópontja.

Szeretlek, és örülök, hogy vagy nekem, hogy elfogadsz minden hibámmal együtt, és lehetőséget adsz arra, hogy bizonyítsam, igenis képes vagyok rá.
Köszönöm!

2011. szeptember 10., szombat

Karakterteszt Győrben

Nem is tudom melyik nap a netboard fórumon találtam egy felhívást miszerint az Országos Collie, Sheltie Baráti Egyesület szervezésben karakterteszt lesz a kiskúti kutyaiskolában szeptember 10-én. Felkeltette az érdeklődésem, hogy vajon mi is lehet ez. Így írtam a két győri kutyás lánynak, akiket a fórumról ismerek, nem-e volna kedvük eljönni. Niki és Roxi is azonnal  belementek, délután 3-ra értem a győri vasútállomáshoz Mollyval, ahol Niki várt ránk Arcussal, a borderével. Majd supp-supp be az autóba indultunk is a kutyasulihoz. Most lényegesebb jobban ment a tájékozódás és megúsztuk az itt-a-piros-hol-a-piros játékot. Roxival és Álmos nevű goldenlabjával ott találkoztunk már, mivel ők busszal érkeztek. Egyébként elmondhatom, hogy a gazdikat és két uraságot is megkedveltem (jó fej emberek és kutyák). A sulinál belépve, egy csomó collie üdvözölt minket, szépek és bundásak. Mollka kissé tartózkodó volt velük szembe, meg úgy általában a többi kutyával szembe, nem nagyon tetszett neki a sok kutya, hát sajna nincs hozzászokva, de a nap végére, már elbaktatott mellőlem és szagolgatott, meg ismerkedett. 

Az akcióra többen gyűltek össze, nagyon színes volt a kutyafajták skálája, vagy 25 kutya lehetett, persze legtöbben labikkal és colliekkal voltak. Ezenfelül volt egy véreb, roti, kaukázusi juhász, keverék kutyusok, borderek, vizsla, dobi és még jó pár. Egy rövid bevezető szöveg után, amit Kruzslicz Anita (Sherborne kennel) bírónő mondott el, elkezdődött a teszt. Mi valahogy a középtájékon jutottunk sorra, addig feliratkoztunk a bírálati lapra. Addig pedig megfigyeltük milyen teszteket is csinálnak a kutyákkal, beszélgettünk és kutyáztunk, jah igen és fotóztunk. Sokáig húzódott, de hát nem lehetett sietni és sok kutya is volt, több mint amire számítottak. Aztán Arcus és Niki következett, utánuk mi Mollyval, majd pedig Roxi Álmival.


A tesztelés több részből állt. Pórázon felvezettem a kutyát a pályára. Majd megkérte a bírónő az egyik kutyást, hogy sétáljon el mellettünk, majd mögöttünk. Majd hoztak egy labdát az pattogtatták, aztán fazékfedőket csapkodtak össze, éles hangú sípot fújtak. Mindeközben figyelték a kutyareakcióját.
Különböző tárgyakra való reakcióra felmérésére még volt esernyő, gyerekjátékok, gyerekbicikli. Gyerekbiciklivel úgy nézett ki, hogy a vékony sávon kellett végigmenni, miközben eltolták mellettünk a biciklit és akkor szólt a gyerekjáték. Volt még sörös doboz tele kaviccsal, amit földhöz dobtak a kutya mellett, Mollyt véletlenül sikeresen el is találta a bírónő, de nem ijedt meg ettől is, így bátor maradt. Volt kikötés a fához,majd ott kellett hagyni és bemenni a házba, eközben elsétáltak előtte több kutyával, tehát megnézték milyen reakciója van egyedül más kutyákra. Behívást mérték fel, mennyire hallgat a kutya, milyen szívesen jön oda a gazdájához. Tehát mennyire irányítható. Mivel az agility edzések ebben a kutyaiskolákban tartandóak voltak akadályok amelyeken át kellett jutni, volt mini palánk, aztán asztalra felmenni, a nagy palánk alatt átfutni, és a palló egy deszkáján végig futni, nekünk ez szuperül ment. Megnézték idegen emberekre, hogy reagál  a kutya, például az idős néninek beöltözött egyén, majd a kutyát körbeállták. A két legutolsó feladat közt  volt a hirtelen előugró tárgyakra mért reakció, ebben az esetben egy pokróccal letakart szemetesből húztak elő kötéllel egy zacsit, mialatt elsétáltunk mellette. Nem azért, hiába tudtam ez j6n, még én is megtorpantam, hát még szegény kutyám. És végül a kajamegszerzés, hát mi itt nem taroltunk, bejött amit mondtam, Mollyka ült és nézett rám, Vedd ki nekem, éhes vagyok! De magától nagy nehezen indult csak be a gépezet, egyszer próbálkozott aztán többet nem, hát sajna nem egy gondolkodó malacka :), de nem baj én így is szeretem.
Miközben vártunk az eredményhirdetésre hátramentünk gyakorolni, írtunk szóbab egy szaporítós paródiát. Roxi nagyszerű szaporító lennél, még azt is eltudnád adni, ami nem is létezik :D. Eközben Roxi kezében volt a három kutya, jól állt neki. A háromkutya megkapta a házigyártású polárjátékunkat, Molly hamar kiszállt, de Arcus és Álmos morogva-tépászva játszottak tovább, aztán jól el is tépték, így lett mindkettejüknek egy új játékjuk :).
Már besötétedett mire megvolt a kiértékelés, 5 kutya teljesített kitűnőre és mindhármunk kutyusa közte volt, csodás érzés volt. Tehát most már papírom is van róla, hogy okos-ügyes-szuper-fenomenális kutyám van, mivel egy oklevelet is kaptunk, díjként pedig jutafalatokat, egy zsinóros lasztit, amit Roxival elcseréltem egy lila-zöld teniszlabdára, amit ők nyertek. Aztán zsupp az autóba be, Roxi és Álmot kitevé, még Niki és Arcit elfuvaroztam, majd 20 perc autókázás után holt fáradtan pottyantunk haza Mókával.
Szuper nap volt, köszönöm minden résztvevőjének, és szervezőknek, hogy megszervezték!

2011. szeptember 9., péntek

Recall, majd kutyák és macskák

Mivel mostanság ugyebár akadt egy-két gubanc a behívás szinte semmivé vált. Így szinte újra belé kellett vernem a drága ebecskémbe. Sajnos ez elég nehézkesen kezdett alakulni tekintve, hogy annyira orros állat, hogy ahol csak lehet az beletúrja és fel nem emeli. Ilyenkor nagyon szörnyű vele, mert ha még lyukat is talál, akár ürge-vakond-egér lyukat. Extázisba esik, és elkezd ásni, olyan mint egy disznó aki az orrával túrja a földet. Lökött malackám.
Tehát először a maradásból kezdtem, lassan apránként. Emeltem a távolságokat, és mindig aztán amikor már adott távol volt tőlem, hívtam magamhoz, olyankor persze futott mint az oroszlán a gazella után, csak nem állt meg mellettem, hanem tovább futott. Persze ezt csak akkor kezdte el amikor már nagyon távol voltam, olyan 30 méterre is akár. Így visszamentem a távolságban. Közelebb mentem, de ekkor már az erdős részen próbálkoztam és bementem egy fa mögé mondjuk, míg ő "maradj"-ban volt. Hát ez bejött, ekkor már odajött, nem futott túl rajtam. Ilyenkor mindig óriási dicséret. Így lassan-lassan lekezdtem a távolodást újra a nyílt terepen és láss csodát, a fenekemben volt. Le nem tudtam rázni, bújt, puncsolt és hízelgett.


Gondoltam magamban, hát akkor kezdjük a nehezebb részt, behívás olyankor mikor nem figyel. Ez viszont már nagyon nehézkesen indult, így gondoltam kipróbálom a klikkert erre a feladatra. Így minden egyes kis rezdülést megtudtam  pozitívan erősíteni. Ha csak egy kicsit is reagált, felfigyelt, a fülét hegyezte. Persze nem klikkeltem rá mindenre. Ahogy haladtunk, úgy egyre már csak  a nagyobb dolgokat jutalmaztam. És szóban is dícsértem, hogy szuper ha megindult a felém. Mostanra még nem maga a tökély, de rajta vagyunk a dolgon és használ.

Figyel és jön ha tapsolok, fütyülök. Így talán kipróbálom a kutyasípot. Már be is szereztem egyet, csak tanácstalan vagyok, hogy is nevelhetném rá. Úgy mint a klikkert? Hát majd utána olvasok :).


Jah kapott Móka kutyám egy új játékot, házi gyártású tépőjáték polár anyagból. Nagyon szereti is, pörög rá.

ő itt pedig a szomszéd kutyus aki úgymond a tanítványom, egy elmebeteg labdabolond, aki helyből ugrik két métert, de nem ám a levegőbe. Ááá, dehogy. Hanem a jó ember nyakába, aztán halálra nyal. Veszélyes állat. Egyébként a neve Szimat (tetszik ez a név,  kis gazdija adta neki).

És mivel csináltam a cicákról néhány képet itt vannak a félfarkú Barka(Joe) és a Brandy, akarom mondani Bandi.




2011. augusztus 26., péntek

Romantikus séta a naplementében

Mivel mostanában elég meleg van, csak később járunk ki a délutáni sétára. Majd két órával később. Kimentünk az erőmű melletti alvízcsatornához. Persze más sem kellett Mollcsának, itt valahogy agy kikapcs, ész elmegy és neki veselkedik. Azaz: irány a víz, majd átúszás a másik partra, a hídon vissza és a töltés oldalban ásás, fetrengés. Kivittem a fényképezőgépem és kattintgattam, meg ha rátudtam szedni a lánykát akkor még beállított képet is. Tekintve, hogy mostanában volt pár problémánk ez nem ment olyan nagyon simán.


Mielőtt elindultunk volna haza, egyébként hiába volt már este 8 óra, csurgott rólam a víz. Majdnem voltam olyan vizes, mint a százszor vizesebb kutyám, aki kismilliószor végig úszott a csatorna vizén. Egyébként volt béka kergetés, fel-alá futkosás, éééés bandázás.

Két csivi keverékkel sétált a gazdájuk kint, először elkerültem őket a lánnyal, mert nem tudtam, hogy fogom-e tudni őt megfelelően kontrollálni. Majd megjelent egy kombi autó, ahonnét két német juhász és egy golden ugrott ki a gazdájukkal. Mindhárom kutya bele a vízbe, ahogy a gazdájuk is. Míg a gazdájuk úszott a kutyák pancsoltak, majd kifutottak a partra, láttam ahogy a két csivi keverék is csatlakozott.



Mikor Móka észrevette őket lefektettem. Láttam, hogy nagyon menne. Viszont hezitáltam, oda-e merjem engedni. Az eszem azt súgta, ne-ne-ne. Nem fogok neki tudni parancsolni, lehívni ha bármi adódna. A szívem viszont igen-igen-igen, hisz nem rosszszándékú a kutyám és a három nagy csak nem bántja, ha a csivikkel is játszottak. Így odamentünk, Molly átúszott (mert mi amúgy a túloldalon voltunk) és kergetőzött meg fetrengett nagyon sokat. Míg én átsétáltam kerülve, a Móka óriásit mókázott. Aztán igaz harmadjára, de a hívásra jött, a többi kutya meg követte :D, majdnem egy egész falkát vittem haza :).