Bolhák...

The homemade "agility"-revolution

   Mit vált ki már az emberből az otthon kukkolás. Neki álltam megvágni egy év videóit. Az "agilitys" videókat, azért elnevetem magam, hogy kezdetben még azt sem tudtam, hol kell beküldeni a szlalomba, melyik oldalról és, hogy pont azzal kezdtem a tanítást, végtére szerintem mindent elrontottam, amit csak ellehetett, de hát nem volt oktatónk és azért is homemade "agility":

Nem nagyon van mit hozzé fűzni, tán talán a videó második felében lévő felvételeken már jobb az összhatás, de még mindig van javítani való, amit most egy ideig hanyagolni fogok, egy májusig tuti (hogy miért inkább nem osztogatom meg (=).

De beszéljen a videó helyettem és mindenki döntse el mit gondol róla :). Hajrá!

Ajjjajj...

Elgondolkodom rajta, hogy minek nekem ilyen kaliberű fényképező gép mint Nikon D5000-es barátom....

Hisz nem kapja meg a megfelelő bánás módot,
...sokkal többet tudna...
...sokkal jobb minőségben...

....mint az én mihaszna kezeimben.... egyáltalán nem való nekem...

Ha ilyen kuka minőséget tudok csak :(

Időutazásos blogolás :)

Meséljen a videó, nekem nincs kedvem :D. Kicsit érzelgős lett a zene, de valahogy most nem volt nagyon kedven keresni zenét és ez volt a gépen és így valahogy illet ez is.

Sár és dagonya... és a nyelves csók :D

Délelőtt voltunk kint agilityzni, egy keveset éééés sikerrel mondom, hogy legalább már kezdem felfogni ezeket a vezetési technikákat (bocsánat a magyar nevek még mindig nem mennek), főleg inkább ma a blind cross-t gyakorolgattuk. Móka szépen veszi a jeleket, nagyon könnyen rávezethető az akadályra, ha nem ugorja meg és elfut mellette:

1. vagy a macskák pofátlankodnak épp
2. későn mutatom neki, hogy akadály van ott :).

Tehát ezen a szinten teljes siker. Eztán eljátszotta a teszthalottat, szóltam neki, odamentem mellé de csak ki volt terülve az udvaron. Nagyon megijedtem, megremegtettem egy kicsit, aztán olyan bunkón nézett rám, hogy  mit merem én felzavarni az álmából. Nahááát :O.

Aztán délután sétá Gyuszival és gazdijaival és az én legyilkolásom :).

Régi dolog?.... annyira nem

Pakolgattam régebbi képeket a gépemen, amiket nagyon rég vettem elő. Rábukkantam egy albumra, ahol a kutyák iránti mérhetetlen sóvárgásom kezdetét vette.
Egy kis szőrpamacs személyében. Hát azt hiszem, megérdemelne a drága egy kicsinyke bejegyzést, mert jócskán befolyásolta az életemet ez a kis csöppség.

Ő nem más mint egy kis máltai kislány, aki ma már a Pici nevet viseli, de nekem valahogy az én kis zsebkutyám, azaz Zsebim marad :).

Hát ő 2009 április 4-én érkezett meg a családunkban, éppen a Husvét előtt. A kicsikének szomorú sorsa volt addig, 3 hónapos volt (szilveszteri gyerek :D). Szaporítótól mentettük. Szegényke harapás hibás volt és nem kellett senkinek a "gazdájának" meg útban volt. Ingyen odaadták volna bárkinek. Hát azok a bárkik mi voltunk. Már amikor érte lett menve telekakilta az autót félelmében. Otthon meg hozzá sem lehetett érni. Félt nagyon, mintha nem is ismerte volt volna az emberi kéz érintését, hogy mi is a simogatás. Bolhás volt és koszos, csúnyán belenyírva a bundácskájába.

Egy hétig élt velünk, ezalatt rengeteget változott, elkezdett ragaszkodni hozzám. Ha éjszaka kiraktam a nappaliba a dobozzába, hogy ott aludjon, amint elmentem 5 perc múlva már az ajtómat kaparta, nem anyukáméknál próbálkozott akik kint voltak hanem nálam. Én voltam neki minden, feküdhetett az ágyamban, jött velem mindenhová még ha csak kézben is... és a kicsi elkezdett bízni, majd játszani és végül szeretni.

Csak hát tisztában voltam, hogy kicsi Zsebi nem maradhat, mennie kell. És ment is...

Nem voltunk felkészülve egy kiskutyára, főleg nem egy szobakutyusra, hirtelen döntés volt az elhozatal (de ez volta legjobb dolog amit tehettünk). Az udvarra nem tehettük mert a kerítés tönkre volt. ( ez utóbbi megcsinálásához Molly volt a jó indok :) ). Így hát nehéz szívvel, de elengedtem...

De jó lett a vége ugyanis a szomszédnénihez költözött és én bármikor meglátogathatom. Azóta egy kis társat is kapott egy spicc lányka személyeben, szerintem jó dolga van a kislánynak. (bár nálam jobb lett volna, de tssss :p).

Persze sokszor eszembe jut mi lett volna ha... de vigasztak a tény akkor nem lett volna a nagy malacka Mókám és tán a cicák sem :). Minden rosszban akadnak jó és pozitív oldalak.

Hogy csináljunk bolondot a barátunkból!

Avagy Kató néni beköszön....

Kértem a netboard fórumon ugró vidikhez linkeket, kaptam is néhányat így most azokkal is megpróbálkozunk :)