Régi dolog?.... annyira nem

Pakolgattam régebbi képeket a gépemen, amiket nagyon rég vettem elő. Rábukkantam egy albumra, ahol a kutyák iránti mérhetetlen sóvárgásom kezdetét vette.
Egy kis szőrpamacs személyében. Hát azt hiszem, megérdemelne a drága egy kicsinyke bejegyzést, mert jócskán befolyásolta az életemet ez a kis csöppség.

Ő nem más mint egy kis máltai kislány, aki ma már a Pici nevet viseli, de nekem valahogy az én kis zsebkutyám, azaz Zsebim marad :).

Hát ő 2009 április 4-én érkezett meg a családunkban, éppen a Husvét előtt. A kicsikének szomorú sorsa volt addig, 3 hónapos volt (szilveszteri gyerek :D). Szaporítótól mentettük. Szegényke harapás hibás volt és nem kellett senkinek a "gazdájának" meg útban volt. Ingyen odaadták volna bárkinek. Hát azok a bárkik mi voltunk. Már amikor érte lett menve telekakilta az autót félelmében. Otthon meg hozzá sem lehetett érni. Félt nagyon, mintha nem is ismerte volt volna az emberi kéz érintését, hogy mi is a simogatás. Bolhás volt és koszos, csúnyán belenyírva a bundácskájába.

Egy hétig élt velünk, ezalatt rengeteget változott, elkezdett ragaszkodni hozzám. Ha éjszaka kiraktam a nappaliba a dobozzába, hogy ott aludjon, amint elmentem 5 perc múlva már az ajtómat kaparta, nem anyukáméknál próbálkozott akik kint voltak hanem nálam. Én voltam neki minden, feküdhetett az ágyamban, jött velem mindenhová még ha csak kézben is... és a kicsi elkezdett bízni, majd játszani és végül szeretni.

Csak hát tisztában voltam, hogy kicsi Zsebi nem maradhat, mennie kell. És ment is...

Nem voltunk felkészülve egy kiskutyára, főleg nem egy szobakutyusra, hirtelen döntés volt az elhozatal (de ez volta legjobb dolog amit tehettünk). Az udvarra nem tehettük mert a kerítés tönkre volt. ( ez utóbbi megcsinálásához Molly volt a jó indok :) ). Így hát nehéz szívvel, de elengedtem...

De jó lett a vége ugyanis a szomszédnénihez költözött és én bármikor meglátogathatom. Azóta egy kis társat is kapott egy spicc lányka személyeben, szerintem jó dolga van a kislánynak. (bár nálam jobb lett volna, de tssss :p).

Persze sokszor eszembe jut mi lett volna ha... de vigasztak a tény akkor nem lett volna a nagy malacka Mókám és tán a cicák sem :). Minden rosszban akadnak jó és pozitív oldalak.