A rejtély

Imád frizbizni!

Jovi számomra a mai napig egy nagy rejtély. Néha úgy hiszem, hogy sikerül feltárnom eme titkot, hogy megtaláltam a titkot rejtő láda kulcsát. Máskor viszont tanácstalanul állok és tekintek magam elé, mert egyszerűen nem értem őt. Annyira nehéz belelátni a csinos kis fejébe, mikor mi jár benne. Mit és miért tesz, mi váltja ki belőle a furábbnál-furább reakciókat. Talán ehhez még nincs elég tapasztalatom, hiába tanultam rengeteget ez idáig, még nem elég.
Vannak pillanatai, mikor teljesen kifordul önmagából. Szerencsére ezek a pillanatok már ritkábbak mára, mint azelőtt, akkor mikor napi szinten megesett. A kifordulás jelen esetben annyit tesz, ijedt szemekkel tekinget jobbra-balra, rosszabb esetben hátracsapott fülekkel és lapos kúszásban közlekedik egyik percről a másikra. Én pedig kémlelem a környezetet, hogy mi van már megint, mitől kell berezelni. De egyébiránt nem jelent ez akkora nagy problémát a mindennapi életben, mert nagyon könnyen vissza lehet hozni normális elmeállapotba, és frizbizhetünk-lasztizhatunk. Erre ugyanis megvannak a magam metódusai. Sokáig tartott kitalálni mi az, amivel magamra tudom vonni a figyelmét annyira, hogy aktívabbá váljon, áttudjon kattanni a fejében a zár a nyílt állapotba.

Imád loholni!

Néha viszont a szituációkhoz is tudom kötni a kilengéseit. Agility és frizbizés közben teljesen elhagyta ez a viselkedés formát, bááár az agilitynél néha még fel-fel bukkan, de csak szökőévente egyszer és leginkább mikor épp már fáradt és nem akarja csinálja. Egyébként ez a jelenség sokszor akkor jelent meg, mikor valami nem volt ínyére, nem akarta csinálni akkor fogta magát és elkezdett "félni". A mai napig viszont jelen van ez a viselkedés a trükktanulásnál. Nem fűlik a foga hozzá, kimondottan látom rajta, hogy utálja. Főképp, mert mintha úgy venném észre, hogy túlságosan nyomás alatt érzi magát. Az a baj, annyira nem képes önállóan gondolkodni (már amikor, ugye kiskutyám? :D), hogy pl. egy klikkeres tanulás folyamatnál, mikor azért várna az ember egy kis iniciatívát, semmi és csak toporgunk, ő pedig magába zuhan. Lefekszik a földre és kushadva mered rám, mint akit épp megvertek. Igyekszem pont ezért, csak olyan dolgot tanítani amitől mindjárt sikerélménye támad. Kissé nehézkes kiagyalni, mik ezek a dolgok. Ebből kifolyólag tud azért dolgokat, trükk és mi egyéb, de nem egy túlzottan nagy repertoár. Sajnálom ezt egy részben, mert érzem, hogy több van benne ennél. Sajnos a felszínre hozni túl nehéz, de ha sikerül akkor utána már azért gyorsabban is haladunk és meg is csinálja. Néha csóvál is, ami megbizonyosodást ad arra, hogy azért talán némiképp élvezni is tudja.

nem fél a kutyáktól, játszik velük

Vízből apportoz!

Vigyorogva futkos!

Nem igazán tudom mitől függ, mikor érzi magát túlnyomva, mert igyekszem mindig csak lazán venni és semmit nem erőltetni amitől egy kicsit is bizonytalan. Mindegy, végülis úgy érzem, hogy sok téren elég kiegyensúlyozottan viselkedik már, ami fontos is Jovi életében, abban meg még inkább. Mint már egyszer írtam, nagyszabású terveket nem szövögetek. Pontosan ezért, mert hiába működik ezerből, kilencszázkilencvenszer, ha a maradék tíz beüt, nos onnét megint csak negatívan jönnénk ki a szituációból. Új dolgokba viszont belenyomom, ha tetszik ha nem, mert nagyon makacs tud lenni, de muszáj megadni a kezdő löketet. Döcögősen szoktak indulni az ilyesféle élethelyzetek, de legalább megindulnak. És úgy hiszem ez a lényeg.
A rejtély megfejtésre vár még ugyan a kettőnk közös útján, de igyekszem figyelni rá. Remélem egyszer ez is sikerül, de pozitívan állok hozzá, hisz mennyi minden sikerült már. Sok minden volt, amire egy éve azt mondtam, hogy ez a kutya nem lesz képes rá, és tessék. Nem egy dologban, sikerült fejlődést elérni. A bejegyzéshez felrakott képet, ezeket a dolgokat szimbolizálják.

Az agilityt élvezi!

és tud pár trükköt :D