Rohadékok

Hogy kik a rohadékok? Nos, nem mások mint a kullancsok. Az ördög, a sátán, csuklyás gyilkos, a fejnélküli lovas, a hasfelmetsző vinné el őket.
Nem hiszem el...
Jovi sajnos, tavaly ilyenkorhoz hasonlóan megint babéziás lett. Több okból kifolyólag is mélységesen kikészít ez. Egyrészt, ilyenkor előttem lebeg Nova képe ( aki nem tudná ki ő, Jovi alomtesója, aki 3 hónaposan távozott a szivárványhídon túlra egy babézia fertőzés miatt). Másrészt, annyira szívfacsaró érzés látni, ahogy szenved és nem tudod enyhíteni a fájdalmát. Ahogy üveges tekintettel kémlel maga körül mindent, de nem nagyon tudatosítja mi is történik most vele. A tehetetlenség ami ilyenkor elfog belülről... hát nem kívánom senkinek. Nekem Jovi nagyon fontos, olyan mintha a gyerekem lenne, akiért én tartozok felelőséggel és a világ minden bajától megóvnám a legszívesebben.
Úgy kezdődött az egész, hogy csütörtök este haza érvén az egyetemről épp vacsorát adtam az ebedliknek. Már akkor fura volt, hogy Jovisek csak ímmel-ámmal látott neki, hogy elfogyassza. Konkrétabban mondva, inkább én szóltam rá, hogy egyél. Mivel ő okos kutya, ezért szót is fogadott. Lassan, apránként betolta.

Valamiért azt gondoltam magamba, biztos nem éhes. Nem egy bélpoklos fajta. Meg, lehet anyáék már etettek vele valamit a hátam mögött (nem lett volna az első eset). Így nem is nagyon foglalkoztatott tovább a dolog. Vagyis de, rákérdeztem a családnál, hogy nem-e volt furi a kutya napközben. A válasz nemleges volt mindenki részéről.
Késő este, mikor anya hozta be őket a lakásba, mondja nézzek már rá a kutyára, mert fura és kicsit mintha melegebb is lenne a teste a kelleténél. Na, első szóra előkaptam a lázmérőt. Bár Jovi tiltakozott kicsit, sikerült odaoperálni a kívánt tárgyat a kívánt helyre. Várakozás. Csipogni kezdett a mérő, bennem meg megállt az ütő, mikor ránéztem. Kereken 40,5 fokot mutatott. Tehát lázas volt. Kicsit eluralkodott rajtam a pánik, hisz este 11óra volt. Mégis, hova a francba vigyem állatorvoshoz, ilyen késői órában????

Hát mit volt, mit tenni megvártuk a reggelt. Hát nekem, az nagyon lassan jött el. Az egész éjszakát végigvirrasztottam és egyfolytában Jovit figyeltem. Lázat mértem, fecskendővel nyomtam bele folyadékot, mert inni sem volt már hajlandó. Nagy nehezen, de reggel 8 lett. Be a kutya az autóba, és indulás Dunaszerdahelyre állatorvost keresni. Szerencsére ott találtuk a doktornőt. Jovi megkapta az imizolt, és antibiotikum szurit. Előtte csináltatott egy vérképet, ahol kiderült valóban babéziás. Miután megvoltak a szurik, meg két simi és puszi-pacsi Jovi részéről. Haza indultunk. Aztán várakoztam mikor lesz jobban.
A nap folyamán a kedve kicsit javult és élénkebb is lett. De a láza viszont nem csökkent, délután 3-kor újra mértem és akkor már 41,4 fokos láza volt. Tehát emelkedett, egyre feljebb. Kicsit kétségbe esetten hívtam az állatorvost, mi legyen? A tanácsára visszavittem, kapott lázcsillapítót.
Estére szerencsére a hője már normális volt, de a kedve viszont nem volt az igazi.
A szombat már sokkal jobb volt, bár még gyengélkedik. De betolta a rizst és a levest is, amit adtam neki. Ez megnyugvással töltött el. Ma reggel voltunk kontrollvizsgálaton, kapott egy ismétlő imizol szurit. Mostanra már egész jól van, bár még kicsit bambácska és nem bírja a terhelést. Doki mondta is, hogy most még pár napig nem lesz az igazi.

De nagyon örülök, hogy túlestünk rajta és bízva remélem, hogy nem kell mégegyszer szembetalálnom magam ezzel a betegséggel.
Egyszerűen védekezni is alig lehet ellene, mindkét kutyán kullancsok elleni nyakörv és mégis hemzsegnek bennük a kullancsok. Ilyenkor nem is csoda, hogy előbb-utóbb kifognak egy olyat, ahol a vírus is lappang. A sétákon sem tudjuk kikerülni, hisz még az udvarunkban is itt vannak.
Utálom őket!!!!!