Rengeteg minden, mit felsorolni is nehéz

Na akkor csapjak a lovak közé...

Bocsánat, ezer-ezer bocsánat, hogy eddig nem jelentkeztem, de annyi minden történt mostanság.. főleg ebben az elmúlt 2 hétben, de leginkább ezen a héten. Egyébiránt nem is tudom hányan követik ezt a blogot, de lényegében mindegy is, majd minimum jó lesz vissza olvasni a saját élményeket :D.

Elsősorban is... túl vagyok az érettségin, legalább is a az írásbelin, ami talán a könnyebbik része. A múlt hét péntek, szombat nagyon jól sikerült mind Molly, mind az én számomra. Rengeteg sok új kutyás embert és a kutyájukat ismertünk meg, és a leglényegesebb, mind retriever :D. Úgy látszik a tavasz előcsalogatja a kutyásokat, a tél során meg megbúnak. Na a múlt hét péntek: Molly kutyám szendvedett a bundája miatt így javarészt majd 6 órát kint voltunk és pancsikoltunk... szerintem én vizesebb lettem mint õ, de gond egy szál sem , addig amig élvezi és neki jó engem nem zavar... a dummyért meg megveszik (mert, hogy már dummynk is van , és vízbő elég ügyesen apportíroz... meg retrievereztünk is... 5 retriever abból három labi és kettõ golden és az egyik golden volt csak kan... diszkrimináció volt a javában, szegény kutya. Vagy 10x elsodortak a lábamról a kutyák, és ilyenkor jó, ha többen vagyunk, mert Molly is energiatöltetté válik, mintha a hempergő malackából, szökkenő gazella válna (na jó kissé túlzott hasonlat :D).

A szombati nap pedig tökéletes: A helyi cserkészekkel, akik közé a tesóm is tartozik reggeltől szemétszedés kutyástul. Vele hozattunk ki vízből a műanyag flakonokat  Estére meg tábortűz, jelenetekkel közel 120 ember hangzavar és Molly meg se rezzent  Aztán az est fénypontjává vált, részt vett egy tábortűzi jelenetben az öcsémmel és praktizálták a trükkjeink jó részét vicces volt, az ahogy nem akart neki rendesen szót fogadni és folyamatosan jött felé, mert hát azért elég jó a viszonyunk ahhoz képest, ami az elmúlt hetekben volt  a tüzelés és a kamaszodás miatt. Pont jókor jött a kettő, ekkor nagyon nem tudott koncentrálni semmire. Fáradt volt, kezelhetetlen és egyszerűen nagyon-nagyon szemtelen. Na de visszatérve a szombati napra: a tábortűzi program vezetője megkérdezte Mollytól amikor még fent voltak, hogy tetszett-e neki a mai nap, öcsém mondja neki "Igen", amire Molly meg elkezdett bólogatni az emberek dőltek a nevetéstől, annyira aranyos volt ( a cruft's egyik kutyatáncos számában láttam ezt és kissé máshogy de megtanítottam bólogatni, bár most nem nagyon használtam és kissé elfelejtődött a dolog, de kis noszogatásra megy.)

És az e hét két legnagyobb híre, vagyis három.

• Molly elkezdett VEDLENI
• Gyarapodott a családunk létszáma, ugyanis Joe 4 kiscicát hozott a világra
• Molly-t megszabadítottuk a nőiességétől, vagyis nem mi, hanem a doki... ivartalanodott

A bunda vedlését valószínű a jó alapos megfürdetés váltotta kiii, ami nagyon jó mert szerencsére nincs így annyira melege már a lánykámnak.  

Joe cica pedig 4 kiscicát szült, akik már akkor is a hasijában voltak, amikor a balesete és a műtétje volt. Kész csoda, hogy ők léteznek, bár sajnos az egyik kicsit elvesztettük, egy hófehér kiscicát, aki nagy valószínűséggel albínó volt, érdekes lett volna az élet egy piros szemű cicával :D. Joe cica, nagyon jó anyuka, nagyon lelkiismeretes, vigyázz a kölykökre ápolgassa és nyalogatja őket és amint csak egy kicsit szirénáznak már ott terem és nézi mi történt velük, nagyon tetszik, nem gondoltam volna :). A kis patkányok pedig egész nap szirénáznak, nagyon haspókok de bírom őket, nagyon elevenek már most. A "rakás" ahogy anyukám nevezni elég színes egyéniség, mindegyik máshogy viselkedik már most.

	Be is mutatom a kis "egyéniségeket":
	Az első, egy kislány :) Aki egyben eddig a kedvencem is... A második egy kisfiú, lényegében az egyetlen köztük És  a másik kislány, a legelevenebb, a CSÚCSRATÖRŐ :) A kis malackám ivartalanításának két oka, sőt három is. A legfontosabb, hogy mindenképp ivartalanítva lett volna, hogy mikor az kérdéses volt. A másik két ok, engem is és Mollyt is kinyírt idegileg a tüzelése, meg valószínű be is fedezte egy kan kutya. Tehtá minden szempontból egy muszáj volt ez a műtét, bár szegénykém eléggé ki van miatta, kedvetlen és nagyon bágyadtka, ezért kissé szemétnek érzem magam, de mindenki megerősítette, hogy így volt a legjobb mindenkinek. És most jöjjön néhány kép: Ez nagyon tetszik, ez a testalkat szerintem nagyon tökéletes számunkra, de sajna csak vizesen néz így ki, a rendes bundában így: Ezek meg csak mert tetszenek: Meg az elmúlt hetek összállítása képekben:

Zsúfoltság

Túlságon zsúfoltak mostanában a napjaim, és rengeteget stresszelek is, szinte már egybefolynak a napok, olyan gyorsan telik minden.

Mollyra is nagyon kevés időm jut, jóformán semmi, anyukám vagy az öcsém viszik sétálni. Én maximum este úgy nyolc óra tájékán kimegyek kicsit lasztizni, meg tanulni vele, de ilyenkor már elszokott vonulni az óljába és nem nagyon lelkes, meg hát én is hulla vagyok.

Ígérem, hogy igyekszem minél hamarabb helyrerázódni, aztán újra írogatni ide, de, hogy az mikor lesz nem tudom, nehéz megmondani. De akkor rengeteg képet és beszámolni vaot hozok kárpótlásként :)

Nem szőrözök...

 (forrás: deviantArt)

Esküszöm, hogy nem akar fogyni Molly szőre nap mint nap szenvedek vele néha órákon keresztül de mindig ugyanannyi, temérdek szőr, és még mindig óriási a bundája.... nem tudok már mit kezdjek vele, egyszerűen az idegbaj kapkod miatta, mert mellette rettentően hullik neki, és bejöve a házba mindent összeszőröz, azt mondták, hogy fésüléssel ez kiküszöbölhető, de semmi... ráadásul ma még a kefe és a fésű is beletört a szőrébe, így nem tudom mivel fogom a következő napokba rendben tartani. Aztán még a csúcs, hogy a kutya olyan büdös, hogy azt elviselni is nehéz...  

 (forrás: deviantArt)

 Egyszerűen mostanság nem akar szót fogadni, bármit mondok neki az egyik fülén be, a másikon ki, és ebből következik, hogy dögbe hempereg, a legbüdösebb állott vízbe fut bele és úszkál, és fogalmam sincs mit kezdjek vele. Ha pórázon sétálok csak vele, az nem megoldás, mert neki és nekem is élvezhetetlen így, és nem is lesz lemozgatva. Pont most jókor jön ez a kezelhetetlen korszak, egyszerűen nem tudom mit csinálják. A bunda problémát meg valószínű, úgy fogom megoldani, hogy felkeresek egy kutya kozmetikust, hát ha ő tud valamit kezdeni a bundájával. Maximum később kapja majd meg az új szettet( póráz,nyakörv, hám) és persze a frizbiket, meg az új macit (szegény Elmo már fej nélkül éli mindennapjait és ki is belelik).

Szóval most eléggé fel van szökve Molly miatt a pumpám, de remélem minél hamarabb túl leszünk ezen a korszakon, mert már nagyon nem bírom, és más sem hiányzik, hogy egy idegroncs legyek pont az írásbeli érettségire, ami már jövőhéten van.

Videó turmix

Sajna a youtube leszedte mindkét számot, amit hozzáraktam, és máshová nem tudtam feltölteni, új zenét rakni hozzá meg kedvem és energiám sem volt, ezért inkább ide linkelem a zeneszámokat amik voltak hozzá eredetileg.

Itt a tavasz... hol a tavasz?

....jó volna tudni :P...

Igazán eldönthetné már az időjárás, meg tavasz anyó, hogy mit akarnak. Mert elég kesze-kusza idő van az utóbbi napokban.

Eső, 
óriási szélvihar, 
repkedő száraz ágak, 
hóhullás néhány pillanatra,
napsütés, 
egy pulcsis idő, aztán megint eső,
azután fagy. 

És így legyen az ember okos aztán, hogy most akkor mi van, vagy mi sincs. Azért remélem helyrepofozódik mihamarabb már ez az idő, mert nehéz így bírni. Mondjuk a mai nap egész szép volt, sütött a nap hét ágra, de a számat elhagyó levegő formát vett fel, szinte mondhatni megfagyott olyan hideg volt. Persze azért a séta élvezhető volt így is.
Csak egy-két embert igazán nem értek. Elmegyünk a hídon be a parkba, ott találkozunk egy Sátán névre hallgató staffordshire terrier, aki amint elmentünk előtte mint egy bolond elkezdett rángatózni a pórázon, nyálzott, ugatott mint egy vadállat, na erre mondom, hogy jó kis szocializált kutya.

Lényegtelen, bemegyünk Mollyval az erdőbe, ahol levettem róla a pórázt, 5 percbe sem telik bele, jön a srác a kutyájával utánunk ugyanoda, a kutya póráz NÉLKÜL, meglátta Molly-t és elkezdett felé rohanni mint egy eszeveszett, Molly csóvál a farkával azt hitte biztos, hogy a kutya játszani akar, de egyből látszott, hogy nem. Pórázra kaptam Molly-t és ráordítottam a srácra, hívja vissza a kutyáját, hát a kutya nem ment vissza, de megállt tőlünk jó néhány méterre vicsorogva, morogva. Na ekkor már Molly is elkezdett akciózni, vagyis mögém bújás és hátracsapott fülek, aztán a srác befogta a kutyáját, de a gazdáját megmorogta, és egy bocsánat vagy valami nélkül továbbment és látom megint elengedte a kutyát, de az szerencsére nem jött vissza. Aztán inkább maradtam ott Móval egy helyben egy ideig, és fényképeztem egy keveset.

Néhány fénykép drága Joe ciccemről, aki majdnem itt hagyott minket, nem kevesebb mint három hete.

Mit miért? Mit hogyan... sok kérdés van az életben...

...és nekem is akadozik egy-pár...

 (forrás: deviantArt)

Elég sokat kattog az agyam mostanában dolgokon, ami a jövővel kapcsolatosak, de elég sok minden az elmúlt idővel. Igaz nem sok időm lenne ilyenekre, mert egy hét és jön az írásbeli érettségi hete, és hát arra illene tanulnom, amit azért meg is teszek kisebb-nagyobb idegösszeomlás közepette. De mégis valahogy elmorfondírozok az élet "NAGY DOLGAIN".

                                                                                                           (forrás: deviantArt)

Nem tudom miért ilyen kis filozofálgatós korszakomat élem. Az elmúltat visszajátszva fejembe, azon gondolkodom mennyivel lett volna másabb az életem ha nem cseppen be közénk az akkor kicsi, mostanra már óriási szőrgolyó. Valószínű sokkal szegényebb lennék. Szegényebb abban, mit is ad az embernek egy ilyen állat, az önzetlen érzés, hogy még akkor is amiután leszidtam, nem haragszik, nem duzzog, hanem azon munkálkodik miképp és hogy engesztelhessen ki. És hát őszintének kell lennem, de pár másodperc és is tudná feledtetni velem a dolgot, de hát muszáj következetesnek lenni, mert akkor nem volna hatásos a leszidás. Végig gondolva mit fejlődött, mennyire változott a személyisége, egyszerűen hihetetlen nekem, aki ilyennel sohasem találkozott. Nem tudtam elképzelni, azt amit mások, aki már ki tudja hány éve élnek kutyákkal együtt, társuknak tekintve. Miképp tud egy nyálcsorgató, csillogó szemű, szőrös kis négylábú ugatómasina beilleszkedni, megérteni az embert. Ha nem is szóban, de gesztusokon, mozdulatokon keresztül. A fél szememmel sírni tudnék, hogy hosszú évekig nem volt nekem ebben részem, hogy mennyi időnek kellett ahhoz eltelnie, hogy én megtapasztalhassam ezt, a másik szemem viszont nevet, mert megtörtént, hiába is teltek el évek, de mégis csak rám került a sor, hogy a kis csaholó masina berobbanása feje tetejére állítsa, nem csak az én, de családom életét is.

Molly mostanra olyanná nőtté ki magát, hogy nem lehet rá mást mondani mint CSALÁDTAG, egy fontos része a mi kis "falkánknak", ahol ő is betölt egy szerepet és mi is, még ha ő az aki a leghátrább van, de ugyanazt megkapja szeretetben tőlem, szüleimtől is talán, meg testvéremtől is mint bárki más. Egyszerűen nem volna NagyCsalád, Molly nélkül... és persze Joe-t sem feledhetem, de ő elég önálló személyiség a maga rigolyáival és hibáival, mint minden macsek, nem szeretnek függeni másoktól :P.

A lényeg a lényeg, mivel Mollyhoz mindenkinek a családban ilyen szintű kötődése van, nem fogom magamhoz láncolni azzal, hogy belevágok vele olyan dolgokba, ami által annyira fokozottan hozzánőnék, hogy majd ne tudjam elengedni.. És itt most nem a szivárványhídon túlról beszélek, hanem ha elhagyom a fészket, a szülői házat (ami lássuk be ennyi idősen bármikor megeshet) ne legyen olyan nehéz itt hagyni őt. Mert a családomnak egy olyan plusz faktorja, hogy ha én megyek és ő is, az nagy fájdalma volna mindenkinek, és hát be kell vallanom Mollynak nagyon-nagy kötődése van anyukámhoz, valamiért és nem tudom miért ő az akiben Molly valami olyasmit lát amit bennem nem. Ahogy anyukám mondja: "Engem imád, és téged lányom tisztel és szeret."

És a kettő nem ugyanaz, tehát Molly kedvenc lesz, akivel továbbra is foglalkozom, tanítóm, megmutatom neki az életet, vezetem amíg tudom, de az érzés bennem van, hogy egyszer elbúcsúzom tőle. Még ha nem is örökre, de kisebb időkre biztos. Ha majd haza jövök, és esetleg egy újabb négylábú lesz a társam, a falkám tagja, tudni fogom, hogy ha viszem magammal Molly őt is, és engem is boldog szemekkel, a szokásos móká-s vigyorával az pofáján és a mancsát emelgetve fog üdvözölni. Miképp másképp: "Hiányoztál, azért jöhetnél már többször is kisgazdám, hamarabb!"

Mert ez a tekintet vár rám mindennap ha hazatérek iskolából és a nedves orrocskájával megbököd: "Héé gazdi itt vagyok, úgy örülök, hogy megjöttél!"

Szeretem őt, egyszerűen imádom, a mindenem az életem, mégis elfogom majd engedni, mert tudom neki így lesz jobb, mert ha én már csak vendég leszek az "otthonban", akkor is ugyanazt fogja megkapni már csak három embertől, mint azelőtt négytől.

Bocsánat, kissé érzelmes időszakon vagyok túl, hogy ezt az elhatározás mi váltotta ki nem tudom. Az is lehet, hogy változni, kitudja. Talán a Sors, majd meglátom, meglátjuk. Addig is vár rám rengeteg sok élmény, sok séta, sok labdadobálás, új dolgok tanulása, egyszóval  ami kutyás, ami golden, minden ami MOLLY, aki nekem a legkülönlegesebb volt, van és lesz.

Égető pillanatok

*

*

*

Ilyen sem történik mindennap :D

*

*

*