Nem jön össze...

Akartam csinálni egy videót a téli DD parádéra, de nem jön össte. Pedig Molly szépen megcsinálni mindent, direktbe is gyakoroltam vele az egészet...

Sajnos én olyan gyakorlatot találtam ki, ami eléggé térölelő tehát mozgok mindenfelé és ehhez mérten a kamerát valakinek kellene kezelnie. Nos hát senki nem volt hajlandó nekem segíteni, mondjuk megszoktam már, hogy fél napokat könyörögjek, hogy arra a pár percre valaki segítsen, de senki. Így hát mepróbáltam egyedül. Nos az egyik felvételen vagy a kutya hiánbyzik, vagy én, vagy csak félig vagyunk benne, vagy egyáltalán, aztán próbáltam újra felvenni, de akkor már ideges voltam egy cseppet és Molly egyáltalán nem akart semmit megcsinálni, így tehát lefújva az egész dolog. Sajnálom mert hát azért végre ez lett volna az amivel talán kicsi mutathattuk volna, hát azért mi is tudunk valamit. Igaz csak egy keveset, de legalább ez is valami lett volna.

Hát most már nem fogok...

Sanyarú sorsú kiskutya

Olyan rossz dolga van neki. Sokkal jobb gazdát érdemelne :(. Mi csak kínozzuk, hát élet ez? Kérdem én, nem tudom miért nem szökött meg még eddig és keresett magának egy sokkal jobb otthont, ahol nem kell a kandalló előtt feküdnie, a meleg szobában. Ahol, nem kap potya falatokat, és nincs megsimogatva, meg tutujgatva minden egyes percben.

Ez nem kutya élet! :(

Én sem bírnám, Molly nem tudom miért érzi magát ilyen mostoha körülmények közt jól!

Szerelem száll a levegőben :)

Nos nem épp, de mondhatni lett egy vőm, egy Gyula nevezetű. Ő is azok táborát bővíti akik szőkék és okosak, egyszóval, vagyis kettővel élve egy golden retriever. Becses neve Gyula, de mindenki csak Gyuszinak szólítsa, de hallgat arája nevére is. Miszerint kiabálom: "Molly, hozzám!". Nem egy Molly csapódik a térdemnek, hanem egy ifjoncka, kis vehemens állatka.

Egész kicsinek találkoztunk vele, a parkban, a gazdája szólított le minket, aminek most már nagyon örülök. A drága kiskutyám tud kivel flörtölni, dominázná, van ki felett anyáskodni, van kit leteremtenie. Pedig Molly sose kedvelte a kanokat, és Gyulát egyből elfogadta, rajta kívül egyedül Márli volt csak akivelvjól e meg volt. Mondhatni szerelem volt első látásra mindkettejük részéről, mert amit műveltek, amiket meg engedett eme kis jószágnak hát azt még a barátos labradorjával se csinálta sose. A legviccesebb a kettejükben, hogy az egyik perverzebb mint a másik. Molly nem egy gyakorlott eb az ilyenekben, mert nem nagyon hagyom neki, ha " a uralkodniakarokrajtad" perceit akarja élni. De Gyuszesznél hagyom, mivel a kiskrapeknak 4 hónaposan megmutatta milyen is az amikor egy fickó azt mondja: "Húúú magamévá tettem egy nőt!" Bár szegény Gyuszi kezdeti nehézségei akadtak, főleg az irányokkal, hogy melyik oldalról kezdjen neki, meg a méretek sem stimmeltek. Molly jóval nagyobb volt, míg Gyula akkor még kisebb. Így hát az ebem szeretet akart kapni, muszáj volt megalázkodni és hemperegve adta Gyula tudtára:" Igen bébi a tied vagyok, csakis a tied senki másé!"

Nos azóta fordult egy cseppet a kocka. Gyuszi mostanra már több mint 7 hónapos, a mérete épp kezd tökéletes lenni és Molly kezdi átvenni a házsártos feleség pozícióját, szinte papuccsá neveli a tisztelt Gyula Urat.

A legviccesebb ebben a megismerkedésben, hogy Gyuszi gazdáival is elég jóban lettem, pedig jó pár évvel felettem járnak, de nagyon kedves emberek és egészen sokat tudok rajtuk nevetni. Tehát én úgymond barátokat találtam, a kutyám meg egy udvarlót, így van ez jól.

Emlékkép...

Kis összeállítás képekből az utóbbi pár hónapot vissza tekintve :) Majd szöveget is rakok hozzá amint lesz időm ( az egyetem lefáraszt agyalig, így már a szövegen nehezemre esik gondolkodni)

Havacska-havacska-havacska

Végre megérkezett az idei tél (vagyis még hivatalosan ősz :) ) első hava. Harry Potter hetesen voltunk mikor is hazafele jövet már óriási pelyhekben hullott, mostanra pedig már minden hófehér és még mindig hulllik.

Végre-végre hózik-hózik!!!

Ez egy tavalyi kép, de most is kb. ekkorka hó van/volt. :) Idei havas képem még nincs és egy darabig nem is lesz :)

Még csak semmiség, de muszáj megmutatnom :)

Ezt a videót ma fedeztem az egyik fórumon, ahová szoktam írogatni (szlovákiai) meg olvasni. Kíváncsiságból belelestem és elámultam, bámultam nagyon tetszik, nagyon bejön... egy ilyet én is elfogadnák az már biztos és íme a videó, egy kis border collie főszereplésében :) Avahi Mirus Lumen


KAAAATTTT!!!

És láám mégsem lészen itt a Véég...

El sem hiszem, de megteszem. Újra elkezdek blogolni. Pedig nem állt szándékomban, semmiképp és úgy nem is hiányzott, meg időm se lett volt / nincs is.

De a minap véletlen idelestem, csak úgy kíváncsiságból, hogy milyen érzést is kelt bennem. Hát rögtön leszedtem a kinézetet és egy újat szerkesztettem. Kicsit talán őszieset, de nem is tudom. De a lényeg, a lényeg újra kedvet kaptam az íráshoz. De nem kell olyan nagyon sok frissre számítani, mert az időm korlátolt. Ugyanis szeptembertől már egyetemi hallgató vagyok, egy épp nem számomra alkalmas egyetemen, tehát elég sokat kell tanulnom, meg hát sokat utazok odavissza és aztán az állatkáim igényét is igyekszem kielégíteni.

Amint lesz egy kicsit több szabadidőm, igérem hozok egy teljes beszámolót, ami velünk történt a kihagyás alatt. Nem sok, elenyészően kevés, de azért akad msélni való :).

Tehát akkor a blogom újra aktív, remélem nem kergettem el senkit és remélhetőleg fogják páran olvasni, ha nem is hát nem baj. Majd csak az idővel újra kialakul.

Még végszóként, a falkánk megnőtt egy taggal. Egy fekete kiskandúr személyében, aki 2010. augusztus 27-én látta meg a világot. A becses neve Bandi(Ta), mert egy kis rosszcsont  és hát egy kandúr-Bandi :D.

Elmélkedés

Szántam-vetettem a dolgokat és végül odajutottam, hogy nem nekem való a blog írás, mostanában már egyáltalán nincs kedvem hozzá és teljesen feleslegesnek tartom, meg kaptam pár megjegyzést valakiktől ezzel kapcsolatban. Jó lesz majd visszaolvasni pár dolgot bizonyára, majd hosszú évek múlva ha még majd létezik ez itt mind.

Tehát nem szándékozom tovább így mond "kiteregetni" mások előtt az életünket, bár ez így kicsit furán hangzik. :)

Tudnék mindig mesélni, OOOH hogyne, hisz mindennap egy élmény a kutyámmal, a szüleimmel, a cicákkal, mindennel és mindenkivel, de miért kellene ezt ecsetelnem mások számára, aki akarja úgy is látja, másoknak meg csak okot ad egyes dolgok kivesézésére, és nekem erre nincs szükségem. Csupán megjegyzésként, senkire nem gondolok a rendszeres olvasók, vagy kutyások közül... magánjellegű dolog. Azt nem mondom, hogy nem fog hiányozni bizonyára fog, de hát ilyen az élet, mindig tovább kell lépni, újat keresni, azt kipróbálni, én valami újat fogok és ez mellett sok mindenre nem lesz időm.

Tehát félig könnyes és síró szemmel kijelentem, számomra egy új élet kezdődik holnap, minden szempontból emberileg, családilag, életbélileg és kutyabélileg és most már csak ennek szánok minden időt :).

TEHÁT BYE-BYE BLOGÍRÁS, BLOGSPOT, OLVASÓK és Minden és Mindenki más is :)

Aki ha esetleg úgy dönt szeretne valamit hallani rólunk: csiribb@citromail.hu címen elérhető vagyok.

Búcsúzunk és elszáguldunk új napok felé :)

A pillele.blogspot.com ezúttal BEZÁRULT.

Videók

Az utóbbi hetekben tettem fel három videót berakom ide is őket, hátha megnézi innét is valaki :)

http://www.youtube.com/watch?v=XFnUyzPM1xc

Szünet

Egyenlőre szüneteltetni fogom a blogot, mivel most
nem nagyon van kedvem sem és időm se ide írkodni, nincs is mit nagyon, csak az egyszerű hétköznapok telnek, a szokásos menetrenddel...
Meg most nagyon értelmét sem látom írni, tudom, hogy jópáran olvassák, ami nagyon jó érzés, meg is köszönöm :). De szerintem lehetséges ezt az egy blogot nélkülözni, vagy nem? :)


Bye-bye-bye :)

Táborozás

Igaz már szombat este óta otthon vagyok. Valahogy nem volt kedvem ide írni, most se nagyon van, most kicsit olyan unalmas pillanataim vannak, olyan semmihez-nincs-kedvem időszak.

Kis beszámoló az én részemről :)

Mollyval részt vettünk a 2010-es agility táborban amelyet Szarvason rendeztek meg. 

Július 24-én reggel fél négykor indultunk útnak és elég csúnya idő kapott el bennünket azért csak reggel háromnegyed 11-re értünk a táborba, bár míg magát a helyet megtaláltak eltelt vagy fél óra :).

Szuper volt, tetszett a tábor. Jó néhány embert megismerhettem élőben, akiről ez idáig csak neten tudtam meg valamit.  

Bár jó pár napig elég szar idő volt, esett és minden csupa sár meg víz volt így sokszor volt, hogy elmaradoztak az edzések és szinte semmi program nem volt (bár szó ami szó én elég kevés dologban vettem részt). Végülis aztán Mollyval is beálltam hopszizni, megtanultunk kúszózni, zsákoskúszozni. Ezekbe eleinte be sem akart menni, még kajáért sem, meg úgy sem, hogy én bent feküdtem a kutyapisissáros kúszóban így a kicsi kúszóval kellett kezdeni, amibe aztán annyira beleszerelmesedett, hogy az folyton aztán az összes kúszóba bemászott, szombaton még beálltunk csak úgy hasracsapásból a kezdő versenybe, aminek persze kizárás lett a vége, mivel nem voltam pályabejáráson és a kevés akadályból még így is kihagytam egyet, de Molly nagyon ügyes és figyelt rám végig, bár kissé furán ugrált olyan négylábasan, de azt hiszem első és egyben utolsó agility-versenyünknek megteszi. 

 

Sokat fürdött és nagyon kibírhatatlanul szófogadatlan volt Annyira be volt zsongva az emberektől és a sok kutyától, hogy mindenkihez oda akart menni hízelegni, játszani.. például a szobatársam Márli nevű goldenjére egésznap rá volt kattanva és folyton játszani akart, meg másik lány Vandájával is játszott volna. Ha lefektettem magam alá a széknél akkor már a másik percben az volt, hogy már a szomszéd szék alatt próbált a kutyákhoz odajutni. Volt egy kisebb összetűzése egy malinois-val, vagyis a mali odacsípett neki csak úgy minden nélkül, 2 napig félt tőlük utána már morgott meg ugatott a malikra, persze csak tisztes távolságból.

Nagyon ki volt fáradva minden este, még könyörögni sem kellett neki, hogy vacsizzon és elaludjon persze éjszaka néha elviselhetetlen volt, mert neki állt a szobatársaknak hízelegni meg a farkával csapkodni a faház falát. Szóval az éjszakák néha kegyetlenül teltek (látszik, hogy nem szoba kutya (: ).

Mindent egybevetve megérte elmenni pár szempontot letekintve, mint a hiányos programok, a szar idő és sok alvás :).

El-el messzi-messzi tájra...

Holnap hajnali fél 4-kor felkeredünk a családdal és Mollyval és irány Szarvas.

Ahol is résztveszek életem első igazi aktív kutyás eseményén, még hozzá az agility-táboron. Bár Molly a dp-je miatt nem hopszizhat még gési kitűnő alkalom, hogy végre rendesen szocializálva legyen. 9 napig több kutyával együtt egy remek dolog lesz :).

Lesz sok ismerős, akiket nagyon örülök, hogy személyesen is megismerhetek :)

Mi Mollyval kissé kakukk tojások leszünk, több szempontból én a dagi gazdi a  még egyenlőre dagi kutyussal, az egyetlen szlovákiai magyarok(vagyis másról nem tudok nagyon :D) és akik nem fognak agilityzni (bár én elméletet szívesen tanulok a jövőre való tekintettel).

Tehát bye-bye Emberek, hiányozni fog azért a blog meg egyéb más dolgok, főleg Joe macsek és a család, de egy kis külön kaland Mollyval nagyon király lesz :D:D:D:D.

Csobb-csobb...

Csupa móka és kacagás...

Kint jártunk ma kétszer is víznél, reggel csak egy gyors fél óra pancsizás, és délután pedig ki az erőmű alá a Dunához. Már teljesen lent van a víz, így a part teljesen bejárható volt :). 

Szeretem, kissé olyan tengeri-fíling:

homokos part,

a vízben kavicsos,

és ha belemész a vízben, mindenféle élőlények mászkálnak el melletted, jelen esetben valami kis rákszerű élőlények amik kegyetlenül csíptek. Akárhányszor kimentem a partra, megjegyzem teljesen belesüllyedtem a kavics rengetegbe :D, folyton csüngött rajtam egy. De ez kibírható. Egyetlen egy szúnyog sem volt a közelben, királyság.

A víz nagyon király volt, kár, hogy nem szép tiszta, tán még úszni is mernék benne. Persze ez a tökéletes kis hely, sem lehet mentes az emberi "intelligenciától".

Ott volt egy család, az apa horgászott a felesége meg kislánya a parton szórakoztak, aztán odajöttek, hogy szabad-e a kutyust megsimogatni meg, hogy nem-e bánt.

Mondja a nőci most szeretnének kutyust venni, és nem-e tudok valami kedves fajtát, mondom itt van-e ni előttük a golden, hogy igen és nem lesznek kölykei kérdi a nőci, mondom nehezen a kutyus ugyanis ivartalanítva van... erre felkapja a a gyerekét és tovább állt, de előtte jól odavágta nekem, hogy micsoda szadisták vagyunk szegény kutya, blablabla.  Én csak nevettem ő meg éljen bután és tudatlanul, nem érdekel. :)

A csúcspont Molly iszappakolása, nagyon büdi volt és a legjobb mikor jól megrázta magát és mi is csupa iszaposak lettünk :D.

Kár, hogy van kötelesség is, és nem csak szórakozás. Ezért másfél óra elteltével sajna haza kellett jönni, pedig még most is eltudnék ott ücsörögni. Hallgatni a Duna hullámzása, tücsök ciripelést, madárdalt, egyszerűen tökéletes. :)

(bocsi a vidi és képek minőségéért, de csak telefon volt nálam, azt nem féltem belevinni a vízbe )

 A pancsi összeállítás :)

Szinte minden

Szinte minden program el fog maradni, ami lett volna az elkövetkezendőben...

Csak egy kép lett a mai napról...

Nincs mit mesélni, úszás, tombolás... és döglesztő meleg, szóval tipikus nyár :)

Running over the field...

Ez a felvétel bő másfél hónapja készült, nem is tudom pontosan mikor, mindegy is. A lényeg a lényeg ekkor futott utoljára ilyen önfeledten méga dp jelek előtt

Már miért is ne :D

Hát hogy telhetne el egy hét anélkül, hogy Mollicsnak semmi baja nincs, vagyis látszólagos :)

Tegnap valahol és valahogyan sikerült felszakítania a talppárnáját és pont a jobb lábán. Elkezdett sántítani megint rá sem lépet engem pedig az ideg is elkapott, hogy már megint, nem jó a gyóygszer megint nem stimmel valami, de aztán láttam, hogy nyalogatja a lábfejét megnéztem és láttam, hát szép kis rózsaszín folt a talppárnán.

Valószínű a tóparton valami idióta ott hagyhatott szilánkokat és beleléphetett, vagy a kövek vágták fel, mert amúgy hát elég száraz az idő és lehet amiatt, na mindegy is, most várni kell, hogy begyógyuljon, szerencsére nem nyalogatja így nincs gond :).

Szúnyogok

Telefonos képek, csak gyorsan lőttem a szúnyog hadban, wáááh lehetetlen tőlük megmaradni, ha egy másodpercre megáll az ember ellepik mindenét és mindenhol ott vannak, víz parton, erdőben, nádasban, fűben, a házban :S

Diszplázia, avagy a reményvesztés...

Molly kutyám 3 hete pontosan, hogy elkezdett sántítani, először azt hittem csak túl erőltettem a lábát (de a félsz bennem volt, hogy netán diszplázia). Kivártam 2-3 napot, hátha nem erőltetem akkor jobb lesz... 

Nos nem lett, sőt rosszabb, már a másik lábát is fájdítani kezdte, látszott, hogy fáj neki. Irány volt a doki másnap. Hát szerinte csak izomgörcs lehetett a hideg víz miatt. De nem hagyott nyugodni a dolog, két hete pénteken elmentünk az állatklinikára egy orvoshoz, akinek elég jó híre van errefelé.

Hát jött a lesújtó megállapítás.. szerinte Mollynak csípőizületi diszpláziája van.

Ekkor összetört bennem minden, szinte az egész estét végisírtam, kétségbe voltam esve, hogy most hogyan tovább mi lesz Vele... Velem... Velünk.

Teljesen reményvesztett lettem, nem tudtam mit kezdeni magammal. Aztán sok mindenkinek sikerült megnyugtatnia, hogy a ránézés, meg a tapogatás nem egyenrangú egy röntgennel, hát be is jelentkeztem a röngtenre, hogy biztosra mehessünk. Elkezdtem kutakodni mi lehetne még a dp-n kívül ezekkel a tünetekkel. Hát mit mondjak, sok mindent találtam, amik nagyon megijesztettek. Szerencse a szerencsétlenségben közbejött pár dolog, amiután úgy nézett ki a dolog, hogy még sem jutunk el a r˜öntgenre. Ekkor már úgy voltam, nem érdekel semmi. A kutyám akivel annyi mindent szerettem volna csinálni, és pont amikor már kezdtünk szépen összehangolódni, a kapcsolatunk kezdett fennállni, pont ekkor ezt történik.

Aztán a sántítás elmúlt, a remény pedig felvillant és kezdtem örülni, hogy téves riasztás volt minden csupán ami eddig történt. Reméltem tán, hogy vak lárma az egész.
 

A következő péntekig... Molly nem tudott lábra állni. És eddig volt bennem a határ. Elhatározás, muszáj a dokihoz eljutni. Szombat reggel 8-ra mentünk, a doki megcsinálta a röntgent, azt mondta a kiértékelést inkább az a saját orvosunkra bízni, elvégre ő hozzá fogom ezután is vinni, akkor ha valami van, inkább ő állítson szembe vele. Tehát nem szólt semmit. Egy nagy borítékot kaptam a kezembe egy rtg-felvétellel. Bele se mertem nézni. Az autóban töprengtem, aztán nem bírtam ki. Előhúztam a felvételt.. A fénnyel szembe.. és amit ott láttam szörnyű volt, kiborultam. Tudtam, nem kell innentől semmi jóra számítanom. A dokinál meg is kaptuk a nem hivatalos csípő dp ellenőrzést.

Molly csípője súlyosan diszpláziás. 

Az eredménye: HD - C/D( jobb fele nagyon csúnyán megkopva)

Ekkortól kizárva az életünkből az agility, a frizbizést, amit a legjobban élveztünk mindketten és ami ráerősített a kapcsolatunkra.

Mondhatni azért elég nagy megkönnyebbülés volt tisztában lenni ezzel az eredménnyel, hogy tudhassam, nehogy még inkább tönkre tegyem őt. Molly átlépett a sportolni készülő házi kedvenc kategóriából, a házi kedvenc kategóriába, akivel már csak marad a napi séta és trükk tanulás és néha-néha egy kis futkosás, persze mértékkel. Fáj és vérzik a szívem, hogy pórázra kell fognom ha a séták alkalmával, mert mivel úszás után ( a mozgásszervi megbetegedéseknek ez nagyon jót tesz, leveszi a terhelést a csontokról és még így is lehet izmot építeni, ami úgy szint besegít a csontok kímélésében k˜könnyebb tartást biztosít) képes mint az örült száguldani, a magasan keresztbe dőlt ágakat átugrani és ez semmiképp sem jó. És nem lehet leállítani és a szemein látszik a bánat, de hát vigyáznom kell rá, ha már ilyen helyzetbe sodort minket a sors. Mondhatni ez egy fajta keresztként sújtott le. amit cipelni kell a vállunkon, de egyre inkább kezd könnyebbülni a súlya, és tán majd egyszer teljesen eltűnik.

Mollynak itt vagyunk mindannyian én és a családom és vigyázunk rá, amíg csak él, amíg csak létezik, mivel ő a mi kis kincsünk a nagy bunda és a szemtelenség mögött, akit mindenki szeret és aki bárkit levesz a lábáról, még a legnagyobb kutyaellenséget is. És akiben csupa jó lakozik és szeretet, amit nap mint nap megkapunk. A legkevesebb, hogy őrizzük ő,vigyázunk rá és boldog életet biztosítunk neki.

Dp

Kutyás séta

Részt vettünk mondhatni életünk igazi legelső kutyás sétáján, 3 emberek és hat kutya.
A kutyák

Stella a németjuhász és Poppy a berdie lány és testvére Palomina

ők egy gazdához tartoznak és Stellát követi a két berdie folyamatosan, olyanok akár a 3 muskétás, nagyon összetartóak :) Stella egy mentett kutyus és nagyon szép és okos :) Ladbamán és nagyon uralkodó :)

Aztán Happy és Gizmo ők is egy külön falkát képeznek :)

És végül az én Mollym :)














Aki először kissé tartózkodó volt a többiekkel szemben, de aztán szépen lassan szagolgatva és mindenhová bedugva az orrát bátorodott :)